A két erőteljes vízi szimbólummal van kapcsolatban. Az egyik Poszeidón görög isten, a tengerek királya, a másik Aszóposz, egy jelentős görög szárazföldi folyó. A görög mítosz szerint Poszeidón beleszeretett egy gyönyörű nimfába, Kerkürába, aki Aszóposz és Metópé folyami nimfa lánya volt, majd elrabolta őt. Poszeidón megvásárolta Kerkürának az addig még névvel nem rendelkező szigetet, és a házastársi boldogság érdekében felajánlotta, hogy róla nevezzék el a sziget, és Korküra legyen a neve. A sziget elnevezése később dór hatásra Kerküra névre alakult át. Később született egy fiuk, akit Phaiaxnak neveztek el. A szülők úgy döntöttek, hogy a gyerekük neve után a sziget lakóit phaiakeszeknek nevezték.
A sziget történelme során számos csata és hódítás színhelyéül szolgált Korfu. Ezeknek az összecsapásoknak a maradványai és bizonyítékai ma is megtalálhatók a szigeten azoknak a váraknak a formájában, amelyek stratégiai szempontból jelentős helyeken találhatóak. Ezen várak közül kettő a székhelyt, Korfu városát keríti körbe, ezzel ez az egyetlen település Görögország területén, amelyik ilyen módon van körülvéve. Ennek köszönhetően a görög kormány hivatalosan is kasztropolisz (várváros, várak városa) névvel illeti Korfut. Korfu hosszú időn keresztül a Velencei Köztársaság irányítása alatt állt, amely több török ostromot is vissza tudott verni egészen addig, amíg a sziget brit kormányzás alá került a napóleoni háborúk (1799–1815) egyik következményeként. A Brit Birodalom végül átengedte Korfut a többi környező szigettel együtt a Jón-szigeteki Egyesült Államok részére az 1864-ben megkötött londoni szerződés értelmében. Ennek köszönhetően a sziget a Görög Királyság részévé vált.