Korfu a sziget kedves, csalogató fővárosa, turistakikötő és kereskedőváros, a dombos keleti parton fekszik, szép kilátással az albán hegyekre. Városképe, a belváros keskeny homlokzatú, többszintes, elegáns házaival - néhányuk még a velencei időkből való, 300-400 éves -, noha a távolból Dél-Olaszország városaira emlékeztet, mégis sajátos arculatú. Ezt a benyomást a különböző európai kultúrák elemeinek keveredése még inkább erősíti. Korfuban vannak Velencére emlékeztető, girbe-gurba utcácskák és sikátorok, magas, árkádos házakkal, melyek zsongnak az élettől, franciás, Párizst idéző épületek, tipikus, angol stílusú középületek és nem utolsósorban görögös házak. Éppen ez a keveredés hangsúlyozza a város sajátos báját.
A belváros szűk utcácskáinak és még szűkebb sikátorainak kuszasága egyaránt nehezíti a gyalogosok és az autósok eligazodását; itt elkell a jó tájékozódási képesség, hiszen még többé-kevésbé helyinek számító is eltévedhet. Legjobb, ha a városnézés előtt, legyen az gyalogos vagy autós, keressünk egy közismert pontot, melyhez igazodhatunk, pl. a Szpianada az Eszplanáde déli része.
A városi strand neve Mon repos; rendszeres autóbuszjárattal megközelíthető (kb. fél óra, Kanoni irányába). Fürödhetünk még a Cavalieri szálloda alatti szabad strandon is.
A város északi határán található az Új és a Régi Kikötő, ahonnan jobbra a Neon Frufiont, az Új Erődöt látjuk melyet a velenceiek egy sikertelen török támadás után 1576-1589 között építettek, felső részét pedig az angolok 1815-ben megerősítették. A kikötő felöli oldalon, az északi falban lévő egykori kapu felett ma is látható a Szent Márk oroszlánja-ként emlegetett dombormű. Az erőd keleti oldalán van a Szpilia tér.