Már Homérosz Odüsszeiájában találkozhatunk Djerba szigetével, a hajósok a legenda szerint annyira beleszerettek, hogy többé nem is akartak távozni innen. Djerba első hódítói a karthágóiak voltak, akik Meninxnek, azaz ár-apály vidékének nevezték a szigetet. Valószínűleg már jóval érkezésük előtt lakott volt a sziget, különböző berber törzsek telepedhettek itt le. A sziget és a kontinens között húzódó, a nyílt tengertől szinte teljesen elzárt Bou Grara-öböl ideális búvóhely volt a hajók számára, később, részben ezért is a régió kereskedelmi központjaként szerzett hírnevet magának. A rómaiak kiterjedt várost építettek a sziget nyugati partján, majd a helyi textiltermékek exportjával birodalom-szerte ismertté tették Djerba nevét.
A 7. században érkező arab törzsek könnyedén meghódították Djerbát, ennek ellenére a berber őslakosok nehezen hódoltak be. A korai muszlim vallásháborúk idején a terület a karadzsita vonal fontos bázisa lett, akiknek a sziget a több mint 200 jellegzetes mecsetét köszönheti.
A 12. századtól Djerbát a szicíliai keresztény királyságok fenyegették, valamint egészen a 14. századig nagy befolyással volt a sziget mindennapjaira a keresztény-muszlim rivalizálás is.
A 16. században Djerba a Földközi-tenger egyik leghírhedtebb kalóztanyájává vált, a szigetlakók a mai napig büszkék arra, hogy innen származtak a kor legügyesebb kalózai. Az oszmán uralom alatt Djerba a rabszolga kereskedelem regionális központja volt, az európai kereskedők szívesen üzleteltek a szigeten.
Djerba ma elsősorban a turizmusból él, ennek ellenére nagyon ragaszkodik soha el nem tűnő hagyományaihoz. Aki nem idegenforgalomból, az a kézművességből él, valamint a szigetre jellemzőek a szétszórt, magányos gazdaságok is, ahol datolyát és egyéb gyümölcsöket termesztenek. Houmt Souk Houmt Souk Djerba fővárosa. Eredetileg itt nem volt város, csupán a sziget piactere kapott itt helyet. A település összesen alig másfél kilométer hosszú, de Djerba változatos történelmének ismeretében látnivalókban gazdag.
Több műemlék várja látogatóit: a Sidi Zitoun mauzóleum, a Djama el Ghorba mecset és a Fort Espagnol erőd a XIII.századból. Houmt Souk történelmi erődje a Borj el Kebir, az épületet még a rómaiak építették, majd az aragóniai király vette birtokba. A kocka alakú bástyatornyokkal körberakott erődbe egy, a 19. században épített hídon lehet bejutni, fentről gyönyörű kilátás nyílik az öbölre. Hetente kétszer tartanak piacot, tipikus djerbai gyapjútakarókat is be lehet itt szerezni.
Ha vásárolni szeretnénk, jó áron kaphatunk ékszereket, bőrárut és szebbnél szebb szőnyegeket. Itt sem árt alkudni, valamint tisztában lenni azzal, hogy a legtöbb portéka ma már gyárakban készül. Midoun Midoun Djerba szigetének második legnagyobb települése, pénteki nyüzsgő vására megér egy látogatást, éppúgy, mint a kedden délután itt tartott folklórműsor is, amikor szemtanúi lehetünk egy igazi berber esküvőnek is. A program során megismerkedhetünk a djerbai zene szépségeivel is, melyet a szigetre behurcolt fekete rabszolgák leszármazottai tolmácsolnak az érdeklődőknek.
Tunisko - Djerba Guellala A sziget déli partján fekvő Guallala hagyományos berber település, amely elsősorban fazekasságáról híres. Ha sok színben pompázó agyagtárgyat szeretnénk hazavinni ajándékba, akkor Guellala a lehető legjobb hely, hogy ezeket beszerezzük. Rendkívüli látnivaló Ali Berber balrangja, amelynek tulajdonosa, Ali Berber, ingyenes földalatti túrán bevezet bennünket a fazekasság rejtelmeibe. Sidi Mahres és a Zone Touristique A Zone Touristique a turisták számára kialakított negyed teli szállodákkal és éttermekkel a sziget keleti végében. A Houmt Souktól keletre fekvő Ras Rmel félsziget elsősorban a természetbarátoknak érdemes felkeresni. Az itt található Flamingó-fok a november és március között idelátogató rózsaszín flamingókról és a gyakran látható, pár méterre a strandtól játszadozó delfinekről híres.
Djerba legszebb, és éppen ezért leglátogatottabb strandja az aranyszínű homokjáról híres Sidi Mahres. A nyolc kilométer hosszú, széles partszakaszon számos lehetőség nyílik sportolásra.
Zarzis félszigetet Djerbával az úgynevezett római út köti össze. Maga Zarzis városka napjainkban 50 ezer körüli lakost számlál. Zarzis hosszú tengerpartja ideális a fürdőzésre, a környék legjobb strandja a közeli Souihelben van. Az olajfákkal körülvett város elsősorban egyfajta átutazóhely, kikötője híres tengeriszivacs-lelőhely. A térségben az olajfa-termesztés is honos. A gyönyörű strandok, a tenger alatti halászat, és a bőrgyógyászati panaszok kezelésére alkalmas gyógyvízi források Zarzist keresett idegenforgalmi központtá tették.
