Az írott történelme a rómaiakkal kezdődik, akik föníciai alapokon felépítették Girbát, Haribust, Meninxet és Tipasát. Jerba csekély mértékben hozzájárult a klasszikus korszakhoz: két uralkodó született itt, Gallus és Valerianus, ők ketten együtt mintegy 9 évig uralkodtak (251-260). A vandálok, a bizánciak és hilaliak nemigen tudtak mit lerombolni ezen a szigeten, de a lapos, homokos part remek kikötője idevonzotta a tengeri hatalmakat. 1134-ben II. Robert foglalta el. Hódítók egész sora követte egymást: Roger de Loria 1284, Raymond Montaner 1331, a marokkói merinitek 1335, Pedro Navarro 1510, V. Károly 1535. A küzdelmek 1560-ban voltak a leghevesebbek: a pápa francia, spanyol és nápolyi csapatai összefogtak a máltai lovagrenddel, hogy szétverjék Jerbán a kalózfészket, melyet Dragut hozott létre. Az első, májusi csatát csak 5-6000 keresztény élte túl. Borj el-Kebirbe menekültek. Július 31-én Dragut elfogta és lemészároltatta őket. 1831-ben a franciakkal szemben tanúsítottak némi ellenállást, de a világháborúk elkerülték.
Közben a jerbaiak olajfákat és pálmákat neveltek, szőnyeget szőttek és halásztak. Mivel csak egymás között házasodtak, külsejük eléggé jellegzetes. Ezzel is magyarázható, hogy ma is különbözőnek találják magukat. Vallási életük is más. A VII. században még üdvözölték a muzulmánokat, majd az iszlám egy liberális szektájához kapcsolódtak. Mértékletesek, egyenlőségre törekvők, barátságosak, és hiszik, hogy a tudat szabja meg a cselekedeteket.
Napjaik történelmét nem a vallás, hanem a természet alakítja. A vízhiány miatt régóta tömeges a kivándorlás. A sziget legnagyobb hossza és szélessége 29 kilométer. A strandolásra kellemes partszakasz 128 kilométer hosszú. Elsősorban szőnyegeket exportálnak, de halat, szivacsot, fazekasárut és szappant is. A szigeten 213 mecset van, mely mind különbözik egymástól, a sziget látnivalóit egy nap alatt végig lehet nézni.