Zakynthos történelme
Zakynthos történelme, pár szóban, a teljesség igény nélkül.
A Görögország nyugati partjai mentén felsorakozó Jón-szigetek joggal tekinthetik magukat a népes görög szigetvilág teljes jogú tagjának.
Múltjuk és jelenük sok ezernyi látható és láthatatlan szállal fonódik össze a többi görög sziget, illetve az egész Hellasz sorsával.
A történelem előtti időkben, Homérosz szerint, ezek a szigetek alkották Odüsszeusz birodalmát, és ide helyezik sokan az Odüsszeia kalandjainak színterét is.
Zakynthos nevét a vadon növő hyacintről, egy másik álláspont szerint Dardanosz király fiáról kapta. Az első historikus letelepülők a kereskedő és tengerész akhájok lehettek, akik az egész Földközi-tenger vidékét behajózták és kolóniákat alapítottak, például a spanyol tengerparton is.
Korfu és anyavárosa, Korinthosz között kirobbant ellenségeskedésben és később a peloponnészoszi háborúban fontos stratégiai pont révén Zakynthos többször is részt vett, ennek ellenére elenyészően kevés mükénéi és klasszikus kori emléke maradt. Kr. e. 455-ben az addig független szigetet az athéniak foglalták el, és hozzácsatolták városállamukhoz. A peloponnészoszi háborút követően az attikai tengerészeti kötelékhez került, majd a makedónok, és Kr. e. 191-től Róma uralma következett.
A Római Birodalom nyugati részének bukása után a sziget a vandáloké lett, a XII. századra pedig a hódító normannok uralma datálható. 1479-ben a törökök két évig tartó megszállása kezdődött, aminek a velenceiek vetettek véget és csakúgy, mint a többi Jón-szigeten, itt is mély gyökeret eresztett a városállam. „Il fiore di Levante”, Levante virága, így nevezték a velenceiek a szigetet. A velencei uralom a viszonylagos béke időszaka volt, egyedül csak a törökkel folyó csatározások zavarták meg a szigetlakók nyugalmát. Napóleon megszálló erőit teljesen elolaszosodott kereskedő nemesség fogadta, csak a parasztok őrizték meg görög anyanyelvüket. A Tilsiti béke után, 1815-től 1864-ig a többi Jón-szigettel együtt brit protektorátus alá került.
Az angol fennhatóság soha nem tudta megakadályozni a görög nemzeti államhoz való csatlakozást követelő nemzeti mozgalmak erősödését. Végül 1864-ben Görögország része lett, és a II. világháborús olasz megszállástól eltekintve a mai napig görög fennhatóság alá tartozik.
A sziget az 1953. évi földrengésig az egyik „legolaszosabb” jellegű görög sziget volt, de sajnos a földmozgások romba döntötték a legnagyobb város, Zakynthos palotáit és a több évszázados templomokat. Azóta közadakozásból újjáépítették, de sziget mindörökre elveszítette délolaszos hangulatát, noha a lakosság vidámsága és vendégszeretete a régi maradt.
