Napospart (Слънчев бряг, Szlancsev brjag, Sunny Beach) ma a bolgár turisztikai ipar nemzetközi jelképe. Adott volt egy olyan gyönyörű homokos partszakasz, amit Isten igencsak jó kedvében alkotott, aztán majdnem elcseszték, aztán inkább mégis világszínvonalú turisztikai paradicsomot hoztak létre.
Napospart egy szállodaváros: helyi lakosság nincs (az ott dolgozók busszal járnak be munkába a környező településekről), így nincsenek lakóházak sem, a helyi lakosságnak szóló infrastruktúra (suszter, órás, szélvédőjavító-kisiparos stb) alulfejlett. Kisboltok (ezeket hívják szupermarketnek) éppenséggel vannak, de leginkább alkoholokat és dohányárut árulnak, meg nasikat, illetve méregdrágán és igen minimális választékban alapvető élelmiszereket.
A turisták túlnyomó többsége utazási irodával érkezik, és szinte kizárólag külföldi, esetleg újgazdag bolgár. Ennek pozitív hatása, hogy általában véve a naposparti szolgáltatások igényesebbek, kifinomultabbak, mint máshol (Aranyhomok és Albena nyújtja még azt, amit Napospart ), és az éttermekben, boltokban magasabb a nyelveket beszélő alkalmazottak aránya (de így sem mindenki tud angolul vagy németül). Negatív hatás viszont, hogy az árak viszonylag magasak. Nagyjából a Balaton part áraira kell számítanunk, tehát nem vészes a helyzet, de nyilván bosszantó, hogy 10-15 kilométerre Naposparttól egy fagyizás vagy vízibiciklizés 20-30 százalékkal olcsóbb lenne.
A turisták egy része nyugat-európai, német, brit, holland, skandináv, ám nem árt tudni, hogy ezekben az országokban Bulgária kifejezetten olcsó célpontnak számít, így nem meglepő, hogy az onnan ide utazók nagy része kifejezetten bulizni vágyó fiatal, ráadásul inkább az alacsonyabb társadalmi osztályokból. Ennek megfelelően a legtöbb szórakozóhely és szálloda is kifejezetten a 18-30 éves korosztályt célozza meg. Bár a Napospartnak is vannak csendesebb szegletei, az ide utazók ne lepődjenek meg, ha még hajnali négykor is dübörög a technó valahonnan, vagy ha a délelőtti órákban feltűnően jókedvű, ámde kissé dülöngélő és/vagy hangoskodó német vagy angol fiatalokba botlik.A BBC és a Channel 4 is készített dokumentumfilmet a Naposparton bulizó brit fiatalokról - a filmekben elég durva jelenetek vannak. (A BBC kisfilmjének címe "Pia, bunyó - Bulgária.")
Egyre több az orosz!
A tengerpart és az első szállodasor a város központjában, azaz a minden más épület közül kimagasló Hotel Kuban környékén a legelitebb. Itt a legmagasabbak az árak, de itt vannak a prémium minőségű szolgáltatások is, a luxuhotelek és drága éttermek, a mega diszkók. Ettől az epicentrumtól távolodva csökken a színvonal - árban is és minőségben is. A fő határvonal maga a főút, ami keresztül vezet a városon. A főúton túli világ eleve egy kicsit balkáni: a 2000-es években erre indultak meg a komolyabb üdülőhelyi fejlesztések, ahogy a terület ma kinéz, nagyjából az aki-kapja-marja elven. Nincsenek utcák, keresztutcák, csak elszórt telkeken felépített üdülőkomplexumok, közöttük rengeteg foghíjtelekkel, amik - bolgár szokás szerint - amolyan senkiföldjét jelentenek: felveri őket a gaz, a szemét, kavarog a por, a máshonnan odahordott építési törmelék. Teljesen hétköznapi látvány két elegáns, rendezett hotelkomplexum között egy ilyen őskáosz.
A külső területeken vannak a hipermarketek és az olcsóbb éttermek, büfék. Kis, eldugott szögletekben olyan önkiszolgáló éttermeket is találhatunk, ahová a helyi munkaerő jár ki ebédelni: a tengerparti árak gyakran feléért is teljesen jól be lehet kajálni, illetve errefelé a boltok is szófiai árakon működnek.
Naposparton az igazi látnivaló maga a tengerparti sétány, ami tele van élettel, boltok, kávézók, bárok, nyüzsgés mindenhol, így észre sem vesszük a hosszú gyaloglást. Lehet persze busszal is utazni, egy sima jegy a környékre 1 leva (kb 160 ft), de hangulatosabb a sétányon közlekedő, vidáman csilingelő -- és állítólag környezetbarát -- kisvasutat használni fejenként 2 leváért. Végszükség esetén kaputól kapuig visz a taxi: elég sok van belőlük, de egyáltalán nem olcsóak: egy órányi gyaloglást 15-20 leványi taxizással válthatunk ki. A naposparti taxik a szófiai ár három-négyszereséért szállítanak.
Rossz idő esetén eléggé meg vagyunk lőve: van ugyan egy-két minipláza, ahol nézelődni lehet, illetve át lehet menni Neszebárba, ami valóban kötelező program, de ezen kívül kevés a lehetőség. A helyi utazási irodák hirdetnek mindenféle programokat, dzsip szafárit (fejenként jutányos 60 leváért), hajókirándulást, hasonlókat, de ezekhez is előfeltétel a jó idő.