Kréta történelme
Az emberfélék már 130 ezer évvel ezelőtt megjelentek a szigeten. A késő újkőkorszakban korban és a bronzkorban a minószi civilizáció ideje alatt a sziget meglehetősen fejlettnek számított a többi civilizációhoz képest.
Számos ősi hatalom uralta a szigetet a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom, a Krétai Emirátus, a Velencei Köztársaság és az Ottomán Birodalom. 1898-1913 között a krétai kormány uralma alá került, majd csatlakozott a Görög királysághoz. Németország elfoglalta a második világháború alatt.
A történelem előtte Kréta
Az első emberfélék települése megközelítőleg 130 000 évvel ezelőttig nyúlik vissza, a őskőkorszakig. A települések nagy része az i. e. 7. ezredben már rendelkezett háziasított marhákkal, bárányokkal, kecskékkel, malacokkal és kutyákkal, mellette pedig gabonát és hüvelyes növényeket termesztettek. Ebben az időszakban már Knósszosz volt a központja a kréta szigetének, majd később a minószi időszaknak is. Pár ismertebb település ebből a korból Kephala, Magasza és Trapeza.
A minószi civilizáció
Kréta Európa első fejlett civilizációjával rendelkezett a minószival (megközelítőleg i. e. 2700–1420). Ez a civilizáció találta ki az eddig megfejtetlen lineáris A írást. A korai krétai történelemhez számos ismert legenda kapcsolódik, mint például a Minósz király, Thészeusz és a Minótaurosz legendája. Szantorinin történt vulkanikus robbanás miatt a civilizáció nagy része megsemmisült. Ekkor alakult ki a sziget mai nevének őse, a Keftiu. A név az akkád KPTR azaz kapturrūm (asszír kab/p-kűr-u(m)) szóra vezethető vissza, ami tárolóedényt vagy tárolóhelységet jelent. Ez a név a kereskedelemben betöltött szerepére utalhat az óasszír kereskedelem korában. Elképzelhető, hogy az anatóliai Kaptara település nevével is kapcsolatban van.
A Mükénoszi civilizáció
I. e. 1420 körül a görög anyaföldön kialakult mükénéi kultúra állama lerohanta a legyengült minószi civilizációt. A legidősebb görögül írt írásos bizonyítékait a kornak a knosszoszi archívumban találták meg, melynek eredete i. e. 1425–1375 közé tehető.
A római megszállás alatt
Kréta belesodródott a mithridatészi háborúba, viszont Marcus Antonius Creticus (i. e. 71) kezdetleges támadását sikerült még visszaverniük. Hamarosan követte Quintus Caecilius Metellus Pius, aki 3 légiójával meghódította a szigetet i. e. 69-ben és kiérdemelte a Creticus (Kréta meghódítója) jelzőt. Gortüsz (latinosan Gortys) lett a fővárosa a szigetnek és egy lett a sok római provincia közül, Cyrenaicával együtt, így ezek alkották Crete at Cyrenaicát. Mikor Diocletianus újra felosztotta a birodalmat, Kréta Cyrenaicával együtt alkotta a Moesia egyházmegyét és később I. Constantinus áthelyezte a szigetet a macedoniai egyházmegyéhez.
Bizánci Birodalom - 1. korszak
Krétát elválasztották 297-ben Cyrenaicától, viszont a bizánci birodalom része maradt. Kréta a vandálok célpontja lett 467-ben, földrengések sújtották 365-ben és 415-ben, a szlávok fosztogatták a szigetet 623-ban, az arabok 654-ben, a 670-es években, majd a 8. században számos alkalommal. Körülbelül 732-ben a III. León bizánci császár áthelyeztette a szigetet a pápa fennhatósága alól a konstantinápolyi ortodox egyház oltalma alá.
A Krétai Emirátus
Az 820-as években Kréta a Bizánci Birodalom része volt, de andaluszi száműzöttek foglalták el a szigetet Abu Hafsz vezetésével, és felállítva a Krétai Emirátust. A Bizánci Birodalom képtelen volt elfogadni a sziget elvesztését ezért 842 és 843-ban Theoktisztosz vezetésével próbálták visszaszerezni Krétát. A későbbi, 911-es és 949-es bizánci hadjáratok is kudarccal végződtek. 960-ban Niképhorosz Phókasz hadjárata végül sikeresen zárult és a sziget ismét a Bizánci Birodalom része lehetett.
Bizánci Birodalom - 2. korszak
961-ben Niképhorosz Phókasz megszilárdította a bizánci vezetést a szigeten . 1204-ben, a negyedik keresztes hadjáratban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. Montferrati Bonifác lehetett volna a Latin Császárság első uralkodója, viszont eladta a jogát Velencének. A Genovai Köztársaság, a Velencei Köztársaság legnagyobb vetélytársa ezért megszállta Kréta szigetét és 1212-ig birtokolta, egészen addig, míg Velence nem biztosította katonai beavatkozással Krétát, mint velencei gyarmatot.
Velencei uralom
1212-től beszélünk a sziget történelmében velencei uralomról, amely megközelítőleg 4 évszádig tartott. A reneszánsz pedig ez idő alatt söpört végig a szigeten és ezzel számos alkotással, épülettel járult hozzá Kréta történelméhez és művészetéhez. Ismerősebben csenghet a krétai iskola vagy a késő-bizánci művészet, amely az utolsó művészeti hagyományát mutatta be egy elbukott birodalomnak. A legismertebb képviselője a krétai reneszánsznak El Greco, a festő és Nikolasz Kalliákisz (1645–1707), Jeórjosz Kalafátisz (1652-1720), Andríasz Muszalusz (1665-1721) és Vicsencosz Karnasosz írók. A katolikus velencei birodalom uralma alatt Candia városa volt a legjobban védett kelet Mediterrán város. 3 kiemelt erőddel rendelkezett a sziget, ami Gramvousa, Spinalonga és Fortezza településeknél kapott helyet. Más ismertebb erődítmény volt még a Kazarma erőd Sitia-ban. 1492-ben a spanyol zsidók a szigetre menekültek. 1574-77 között Krétát Giacomo Foscarini uralta, mint proveditor. A Starr(1942) szerint Giacomo Foscarini uralkodása sötét időszak volt a zsidók és a görögök számára. Uralkodása alatt a nem katolikusoknak magas adókat kellett fizetni. A feltételezett statisztikák szerint 1627-ben 800 zsidó volt Candia városában, amely a város 7 százalékát adta, így ebből kiindulva komoly pénzeket tudott behajtani a zsidó társadalmon.
Az Ottomán Birodalom idején
Az Ottomán Birodalom meghódította Kréta szigetét 1669-ben a candiai ostrom után. Számos görög krétai más velencei fennhatóságú régióba menekült az Ottomán-Velencei háborút követően. Sokan követték Simone Stratigo-t, aki Delmáciába vándorolt Krétából 1669-ben. A szigeten a legtöbb krétai muszlim helyi görögnek számított, ha beszélte a krétai görög nyelvjárást, viszont a 19. századi politikai kontextusban mégis törökökként kezelték őket. A görög függetlenségi háború idején a kortárs becslések úgy vélték, hogy a sziget lakosságának a 45%-a muszlim volt. 1770 húsvétján egy jelentős felkelés volt a szigeten az Ottomán hatalom ellen, melynek felbujtója Daskalogiannis, egy skafiai hajótulajdonos volt, aki az Orlov flottától kapott ígéretet, hogy segítenek a legyőzni az Ottomán Birodalmat, de a beígért segítség sosem érkezett meg. Daskalogiannis végül megadta magát az Ottomán birodalomnak. A krétaiak tiszteletük jeléül a chaniai reptért Daskalogiannis után nevezték el. Heraklion magas falakkal és bástyákkal volt körülvéve, melyeket a 17. században délre és nyugatra is kibővített. A gazdagok negyede az északkeleti részen volt található, ahol az elit lakott. Az Ottomán Birodalom ideje alatt a várost “kihalt város”-ként is ismerték. A candiai város népességét kétféleképpen próbálták helyreállítani a törökök: Az első variációnál a török elit próbálta meg helyreállítani a romvárost nagy összegű adományokkal. A második módszer az volt, hogy a bevételek növelése érdekében eladták a városi tulajdonokat, hogy a pénzből fejleszteni tudják a várost és a hozzá tartozó területeket. Molly Greene(2001) szerint egy feljegyzés utal arra, hogy számos ingatlan tranzakció ment végbe a török uralom ideje alatt. A "kihalt városban" a kisebbség is hasonló jogokkal rendelkezett egy birtok, vagy épület megvásárlásakor. A keresztényeknek és a zsidóknak is lehetőségük volt vásárolni vagy eladni az ingatlan piacon a tulajdonaikat.
Az 1866-1869-es Nagy Krétai Forradalom(Κρητική Επανάσταση του 1866) egy 3 éves lázadás volt a török uralom ellen, és ez volt a 3. és egyben a legnagyobb forradalom a Görög Függetlenségi Háború(1830) és a Független Krétai Állam létrejötte között(1898). A nyugat európai liberális körökben óriási felháborodást kavart az Arkadi-i Holokauszt. Ez az esemény 1866 Novemberében történt, mikor is a nagy Ottomán erők ostrom alá vették az Arkadi Kolostort, amely akkoriban lázadók főhadiszállása volt. 259 védő és 700 asszony és gyerek talált menedéket a kolostorban. Pár napos harcot követően a törökök betörtek a kolostorba. Ekkor a kolostor apátja meggyújtotta a pincében található puskapor készletet és a legtöbb védő, asszony és gyerek a robbanásban vesztette el az életét.
A krétai állam 1898 - 1913
A folyamatos krétai felkelések 1889-ben, 1895-ben és 1897-ben a Nagyhatalmakat ráébresztették arra, hogy a szigeten uralkodó állapotokat meg kell szüntetni, ezért a sziget vezetését egy négy tagú bizottságra, pontosabban 4 admirálisra bízták. 1898 augusztus 25.-én a török maffia több száz krétai görögöt mészárolt le a brit konzullal és 17 brit katonával együtt. Ennek következménye az lett, hogy a Nagyhatalmak 1898 novemberében kiűzték a törököket a szigetről és létrejött az autonóm krétai állam. A szigetet egy nemzetközi katonai erő biztosította, aminek a görög György herceg volt a főbiztosa, akire 1898-ban ruházták rá a megbízást a Nagyhatalmak. György herceget Alexandros Zaimis váltotta 1906-ban. Míg Zaimis nem volt a szigeten, addig a krétai képviselők egyoldalú döntésének köszönhetően egyesültek Görögországgal, viszont ezt nemzetközi szinten nem ismerték el egészen 1913 december 1.-ig.
Második világháború
A Második világháború alatt, a szigeten zajlott a Krétai csata 1941 májusában. Ez volt az első olyan csata az eddigi történelem folyamán, ahol ilyen nagy számban alkalmazták az ejtőernyősöket egy hadművelet során. Viszont itt sikerült kihasználni először a szövetségeseknek az Enigma titkosításból kinyert információkat és ezzel meghiúsítani a németek villámakcióját és itt találkozhattak a németek először a lakosság tömeges fegyveres ellenállásával, amely több ezer német katona halálát okozta. A németek a csata első napján 7000 ejtőernyőst vesztettek, köszönhetően a krétai és brit csapatok lélekjelenlétének és Hitler innentől kezdve nem használta több bevetésen az ejtőernyősöket a háború folyamán. A német hadsereg a hatalmas veszteségeket követően a lakosságon állt bosszút úgy, hogy a helyi falvakból véletlenszerűen kiválasztott polgárokat mészárolta le kor vagy nemtől függetlenül. Erre kitűnő példa lehet a Kondomari faluban történt mészárlás is.
Forrás: wikipedia.org
