Az Újtestamentum több, mint 100-szor említi a várost.
Teljes bizonyossággal mondhatjuk: Jeruzsálem olyan város, amelynek a története nem ér véget: a szó legteljesebb értelmében "örök város-. Ennek a bizonyosságnak megrendíthetetlen alapja Isten kijelentése, a Szentírás.
Jeruzsálem végtelen története nagyvonalakban meg van írva a Bibliában. Eddig is az történt, ami megíratott felőle, ezután is az történik majd, amit Isten gondolt felőle. Sok mindent homály fedett és fed, de a legfontosabb dolgok kristálytisztán ragyognak.
A bibliai kijelentések szerint Jeruzsálemet Isten választotta ki, hogy ott lakozzon a neve. Jeruzsálem ezért mindenekelőtt az Isten, a nagy király városa. A kiválasztásban elválaszthatatlanul összetartozik a nép (Izrael), a föld (Kánaán) és a város (Jeruzsálem). Ez Jeruzsálem titka, ezért áll látható és láthatatlan, történelmi és démoni erők támadásának a kereszttüzében. Változó időkben, jó és balsorsban változatlanul megáll Isten kijelentése: "Szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel... megvigasztalja még az ÚR Siont és magáévá fogadja Jeruzsálemet.- (Zakariás 1:14, 17)
Meg van írva, hogy népe bűnei miatt rommá és pusztasággá lesz, de az is, hogy Isten a világ minden tájáról egybegyűjti és visszaviszi fiait.
Nincs is a keresztényeknek fontosabb zarándokhelye. A keresztények középkori térképein Jeruzsálem a világ közepe. A várost felkereső vallásos keresztények elzarándokolnak Jézus keresztre feszítésének helyéhez és a sírhoz, amelyből feltámadt. Ez volt az oka annak is, hogy a keresztes háborúk során Jeruzsálem megszerzéséért folytak a legvéresebb harcok.
A Vatikán szeretné, ha az ENSZ nemzetközivé nyilvánítaná Jeruzsálemet, és a pápa felajánlotta, hogy közvetít a béketárgyalásokban. II. András óta a mindenkori magyar király egyben Jeruzsálem királya is volt.