A több, mint 1 millió lakosú Kazany a Tatár Autonóm Köztársaság fővárosa, a Volga bal partján fekszik. Érdekessége, hogy a kujbisevi víztároló 1956-os megépítéséig a Volga Kazanytól 6 km-re folyt, ettől kezdve azonban szó szerint Volga-parti lett az 1005-ben alapított város.
Kazany lakosságának egyik fele orosz, másik fele pedig tatár, e kettőség a muszlim és keresztény kultúra harmonikus keveredését adja, mely főként az építészetben mutatkozik meg.
A várost 1005-ben bolgártörökök alapították, a település a későbbi időkben az Arany Horda fontos központjává vált. Kazany lakosságának egyik fele orosz, másik fele pedig tatár, e kettőség a muszlim és keresztény kultúra harmonikus keveredését adja, mely főként az építészetben mutatkozik meg. A békés együttélésre a lakosok igen büszkék, a keresztények és a muszlimok, illetve az orosz és tatár származásúak együtt dolgoznak, tanulnak és szórakoznak. A város egyik legfontosabb látnivalója a Kazanyi Kreml, amely 2000-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára. Jelenleg itt található Tatárföld elnökének rezidenciája, eredetileg azonban erődítményként szolgált. A létesítmény a Kazanka-folyó fölött magasodó dombon helyezkedik el. Itt található az egyetlen olyan, fennmaradt tatár erődítmény, ahol még felfedezhetők az eredeti városrendezési koncepció nyomai. A város leghíresebb szülöttje Rudolf Nurejev balett táncos.
Kazany város főbb nevezetességei, köztük a Szabadság tér, a történelmi utcák, a Mardzsani mecset (amely Kazany legősibb mecsete), a Kaban-tavat és egyéb látványosságok, Kazanyi Kreml (kormányzói palota, Kul Sharif mecset és egyéb építészeti emlékek), Bauman utca, amelyet „Kazanyi Arbat”-ként is emlegetnek. A főutcán magas tornyú, ortodox templomok és szuvenírboltok végeláthatatlan sora található, a városban sétálva megtapasztalhatjuk, hogy Kazany rendkívüli tiszta, rendezett, gazdag és igényes település, a helyi lakosok nagy része kimondottan ad magára, a nők elegánsak és feltűnően szépek. A város belső részein járva szinte múzeumváros-érzése van az embernek, olyan jó állapotúak az épületek, de szerencsére mégsem az, egyáltalán nem steril és unalm. Kipróbálhatjuk Tatárföld egyik nemzeti édességét, a chak-chakot, amely egy olajban sült, mézes, apró hengerekké formált tészta vagy az édestúrós-rizses-tojásos rétegelt pitét, a gubgyját.