Bár a horvátok alapvetően barátságos és közvetlen emberek, társalgás során nagyon vigyázzunk arra, hogy az 1990-es háborút ne hozzuk szóba, ez bizonyos területeken tabu témának számít, legalábbis annak boncolgatása, hogy a horvátok igazságtalanul jártak el. Arra is figyeljünk oda, hogy még véletlenül se illessük a horvátokat a „balkáni” jelzővel, mert az itt élők tiszta szívből közép-európainak vallják magukat, s ez érzékenyen érintheti őket.
A számla 10%-val megegyező borravaló Horvátországban is bevett szokás, a Magyarországon megszokott helyeken és szituációkban (bárok, éttermek, taxik, idegenvezetés, stb.).
Az egykori harctereken folyamatosan végzik a teljes aknamentesítést (Kelet-Szlavónia, Baranya és a tengerpart hátországa Karlovactól délkeletre). A balesetveszély miatt fokozottan ügyeljünk arra, hogy az aknaveszély jelzéssel ellátott területeket elkerüljük. Az említett területeken a főútvonalakról nem szabad letérni, mert előfordulhat, hogy a még nem aknamentesített területeket jelző táblák hiányosak vagy felismerhetetlenné váltak.
Az egykori, Monarchia által elfoglalt belső területeken a horvát mellett ma a német a második nyelv, itt tovább is tartanak nyitva az üzletek, s az itteniek számára a karrier fontosabb, mint a partvidéken élők számára, akik első sorban az életet szeretik élvezni. A partvidéken a második nyelv az olasz, s az itt élő emberek a Mediterráneumra jellemző kényelmes életet részesítik előnyben; itt megszokott a szieszta, amikor az üzletek bezárnak egy időre. A magyar hatás legfeljebb Kelet-Szlavónia fűszeres gasztronómiájában bukkan fel. A turisztikai centrumokban a horvát mellett a németet és az angolt is beszélik.
