18 vulkanikus szigetből áll, 872 négyzetkilométeres területen. 49 646 lakója van (2019). A legjelentősebb három sziget: Streamy, Eysturoy és Vágar. Bármelyik szigeten vagyunk, soha nem lehetünk az óceánparttól 5 kilométernél messzebb. Ideális időzítés a Faröer-szigetek meglátogatására: májustól július végéig. Az Északi-sarkhoz közelségéhez képest azért nincs is olyan hideg klíma. Télen az átlagos hőmérséklet 3 fok, nyáron 11 fok.
Helyi nyelven a szigetcsoport neve: Føroyar (helyi kiejtésben valahogy így: ferijer).
A 18 kisebb-nagyobb szárazföld igazi túraparadicsom, ahol naponta legalább egy gyalogtúrát szervezünk. A szigetek között komppal és autóbusszal közlekedünk. A világvégi falvak, a szél tépázta hegytetők és a kies tengerparti sziklák éppúgy megférnek Feröeren, mint a kozmopolita főváros nyüzsgése és a Skandináviára jellemző infrastruktúra.
Az Atlanti-óceán térségében, Skócia és Izland között elterülő, 18 kisebb-nagyobb szigetből álló csoport, a Feröer-szigetek, amely megannyi érdekességet és látnivalót tartogat az odalátogató számára, mint Izland. Aki szereti az északi területeket és nincs gondja a kissé szeszélyes időjárással, annak kihagyhatatlan úti cél. A helyiek úgy tartják: ”Ha nem tetszik éppen az időjárás, várj még 5 percet”. A szigetek egyik fő érdekessége, hogy bármelyik pontján állunk, nem lehetünk a tengertől 5 km-nél távolabb. Az egykor vikingek lakta terület jogilag Dánia fennhatósága alá tartozik, de széles körű autonómiát élvez. A 18 vulkanikus eredetű szigeten összesen körülbelül 50.000 feröeri él, amelyből 13.000 fő csak a fővárosban, Tórshavnban. Tórshavn nevének jelentése: Thor (a villámlás és mennydörgés óészaki istene) kikötője. A települést 850 körül alapították, így Észak-Európa legrégebbi fővárosaként jegyzik. A hegyek-völgyek között megbúvó, színesebbnél színesebb vagy éppen feketére festett házak tündökölnek a fűvel borított háztetőikkel. Igazi paradicsom a természetfotósok és az ornitológusok számára. A táj alakja a mai napig formálódik, a szél és a tengervíz együttes munkájának eredményeként alakul, így mindegy egyes alkalommal más és más képet mutat az utazónak. A szigetek tenger felőli oldala mindig meredek és sziklás, aminek az ott fészkelő madarak kimondottan örülnek, míg a belső területek lankásabbak, gyönyörű zöld fűvel borítottak. A helyiek birkatenyésztéssel és halászattal foglalkoznak leginkább. Az első birkákat az akkor még lakatlannak számító szigetre érkező szerzetesek hozták be. A feröeri halászati technika mind családi méretekben, mind pedig kereskedelmi szinten a legfejlettebbek közé tartozik. Természeti világa igen gazdag, talán a heghíresebb madaruk a lunda. A Feröer-szigetekre akkor érdemes ellátogatni, ha érintetlen, zöld természetre vágyik az utazó, csodálatos madárvilággal, ahol nem hemzsegnek a turisták, cserébe vállalja, hogy az időjárás nagyon változékony. Talán egyszeri élmény, de mégis felejthetetlen.
