Egyiptomi Múzeum

A Marcel Dourgnon francia építész által tervezett épület, korának legmodernebb építménye volt – egyike az első vasbeton szerkezetű épületeknek – és az első múzeum a világon, amit kizárólag múzeumi tárgyak, gyűjtemények bemutatására terveztek és építettek. Az 1897. április 1-jei alapkőletétel után az olasz Garozzo és Zaffrani építőipari társaság mint kivitelező, már 1902. március 9-re a múzeumi anyagok beköltöztetésére alkalmas állapotban adta át a komplexumot a Régészeti Hivatal munkatársainak. Az új múzeumot 1902. november 15-én hivatalosan is felavatták.

A gyűjtemény fénypontjának Tutanhamon kincseit tartják, melyek egy különteremben vannak kiállítva. A fiatal fáraó kifosztatlanul fennmaradt sírját Howard Carter fedezte fel 1922-ben a Királyok völgyében.

A Múmiaterem, ahol 27 fáraókori királyi múmiát őriznek, Anvar Szadat parancsára 1981 és 1985 között zárva állt. Jelenleg újbirodalmi uralkodók múmiái tekinthetőek itt meg.

A 2011-es felkelés idején, amikor a mellette álló pártszékházat felgyújtották a tüntetők, civilek védték a múzeumot a fosztogatástól.
Zahi Hawass nyilatkozata szerint a tüntetők két múmiát elpusztítottak. Több műtárgyat rongálás ért, köztük Tutanhamon aranyozott szobrait (XVIII. dinasztia, cca. i. e. 1330) és a XI. dinasztiabeli Meszehti sírjából előkerült fa hajómodellt (cca. i. e. 2000).

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Egyiptomi_M%C3%BAzeum

A kamerákat és a fényképezőgépeket le kell tenni a bejárattól jobbra eső épületnél, ahol tényleg semmi baja nem esik a gépeinknek, így nyugodt szívvel adhatjuk le őket. Nem érdemes arra játszani, hogy úgyse veszik észre, mivel a beléptető kapunál kiderül a trükk, és mehetünk vissza sorban állni. Velünk is ez esett meg :-) Ha busszal vagyunk fakultatív kiránduláson, akkor kérdezzük meg a buszvezetőt, hogy hagyhatjuk-e a gépeket a buszban. Viszont a telefonokat beengedik, és ha valamit nagyon-nagyon lefényképeznénk, akkor azért gyorsan megtehetjük. Mondjuk a gyér világítás miatt nem ez lesz életünk fotója, az biztos. Vegyük meg inkább a múzeum katalógusát a végén, 100-120 font körül adják.

A múzeum előkertjében egyből ajánlkozni fognak helyi idegenvezetők, hogy körbevisznek minket a múzeumon. Ha nem csoporttal vagyunk, és nincs magyar idegenvezetőnk, érdemes alkut kötni valamelyikükkel, és olyan 50-65 font óránkénti díjért idegenvezetést kérni, hiszen tényleg elképesztő mennyiségű a látnivaló.

Ez a világ egyik legnagyobb múzeuma: több, mint 120 ezer tárgyat őriznek itt. Bár korszakonként csoportosították őket, de a rengeteg információ még így is befogadhatatlan, ha nem tudjuk, melyik műtárgy az igazán jelentős. Arról nem is beszélve, hogy néha olyan érzésünk van, mintha egy raktárban járnánk, ugyanis a több ezer éves kincsek csak úgy hevernek szanaszét. Nem véletlen, hogy az 1835-ös megnyitása óta többször költöztetett múzeumról egyre inkább azt vallják, hogy be kellene zárni egy időre, felújítani és kibővíteni – hogy méltó módon lehessen bemutatni ezeket a tárgyakat.

Visszatérve azonban a múzeumban való tájékozódásra: vihetünk persze útikönyvet is, és olvashatjuk az apró betűs feliratokat – de a múzeum világa akkor kel igazán életre, amikor egy tapasztalt idegenvezető izgalmas történeteit hallgatjuk.

A kétszintes, óriási alapterületű múzeum 8 részre tagozódik:

• (1) egyből a belépés után láthatjuk a korai időszak és az Óbirodalom kincseit,
• (2) aztán következik az első átmeneti kor és a Középbirodalom tárgyai,
• (3) majd az Újbirodalom korából származó tárgyi emlékek,
• (4) végül pedig időrendben az utolsó, Későkorból ránk maradt régészeti leleteket csodálhatjuk meg. Ezen kívül külön szekciót alkotnak még
• (5) a pénzérmék, ékszerek és a papiruszok,
• (6)  a szarkofágok és a szkarabeuszok,
• (7) a már említett múmiák, lletve a múzeum talán leghíresebb része,
• (8) Tutankhamon mesés kincsei. Könyvtár is tartozik a múzeumhoz, de ez csak az egyiptológiával foglalkozó diákok, tanárok és tudósok számára nyitott.

Ottjártunkkor nagy örömmel láttuk, hogy van egy külön magyar terem is, ami az utóbbi idők magyar ásatásainak leleteit állítja ki – ami nagy dolog, hiszen semmilyen más hasonló terem nincs a múzeumban, mondjuk más nemzetek ásatásai, csak ez az egy. Szóval mi magyarok tényleg mindenhol ott vagyunk.