A ciprusi konyha nagyon különleges. Az ételek mediterrán jellegűek, a görög konyha ízeire hasonlítanak, de gazdagítják a török és a közel-keleti konyha jellemzői is. A hagyományos görög és török ételek azonosak és gyakran a nevük is hasonló. Előételként szolgál a hummus/humus (csicseriborsószósz), taramas/tarama (füstölt tőkehalikra), talatouri/cacik (joghurt mentával, uborkával), tahine/tahin (szezámkrém citrommal) és elies/zeytin (zöld olíva zúzott fokhagymával és tört koriandermaggal). A paraszti főzelék gyakran valamilyen jóízű egytálételt jelent, ilyen pl. a louvia me kolokithakia/burulce (szemes bab cukkinivel és olívaolajjal) vagy a barmies/bamya (egy hibiszkusz-féle, az okra termése paradicsom-mártással). A trahanas/tarhana szárított keksz-féle hajdinából és joghurtból, ezt a ciprusi sajttal (halloumi) együtt levesbetétként fogyasztják.
Népszerű a paradicsom, a helyi paprika, a padlizsán, az articsóka és az avokádó. A tojást (avgá/yumurta) gyakorta az évszak kínálta zöldségekkel dúsítva omlettnek sütik meg. Ősszel gombákat tesznek bele, tavasszal vékony vadspárgát, vagy strouthiat (szó szerinti jelentése: kis verebek), ami a közönséges habszegfű levele és fiatal hajtása. A hal általában igen drága, mert a sziget partjai halban szegények. Mégis feltétlenül érdemes megkóstolni a következő fajtákat: barbouuni/barbun (grillezett tengeri márna), maridhes/gopes (sült ponty), xifia (olajban, citromlében pácolt kardhal, grillen sütve). A fritőzben készült tintahal (kalamarakia/kalamar), ha frissen fogottból készült nagyon ízletes, de sajnos a legtöbb étteremben a Távol-Keletről hozzák be az alapanyagot. Az édességeknél a keleti konyha jellemzői érvényesülnek. A lukumi egy zselészerű mandulás sütemény, a baklava mandulás-mézes réteslapokból áll, a lokumádesz fahéjas mázzal bevont apró fánkocska, a karidaki zölddióból készül, amelyet szegfűszeges sziruppal öntenek le. A nap végén jól esik egy pohár helyi sör, vagy bor. Cipruson a borászat hagyományai négy évezredre nyúlnak vissza, az ókorban a bor alapozta meg a sziget gazdagságát. Innen szállítottak bort a fáraók asztalára, de keresettek voltak a ciprusi borok az ókori görögök és rómaiak idején is.
A világ egyik legrégebbi, önálló néven nevezett desszertbora, a Commandaria a legenda szerint eredetileg Oroszlánszívű Richárd és a keresztes lovagok asztalára készült. A ciprusi vörös- és fehérborok világhírűek (pl. Keo Hock, White Lady, Keo Claret, Domaine d’Ahera). A vörös fajtákból sokkal nagyobb a választék. Ciprus déli részén az otelló és az afames a legkedveltebb, azonban északon nem találunk egyik fajtából sem. A fejlődő ipari borászat termékei a helyi jellegű fehér és vörös kantara. Több más bort Törökországból és Európa más országaiból importálnak. Ciprus nevezetes “tüzes vize”, a magas alkoholfokú Zivania, szőlőből, többszöri lepárlással készül. Étkezés utánra ajánlják a Five Kings konyakot. Aki egészséges innivalót keres, próbálja ki a szigeten termő gyümölcsök egyikéből facsart friss gyümölcslevet. Hihetetlenül frissítő hatású a forró nyári napokon az élőflórás joghurttal készített „Airani” nevű ital, a „soumada” pedig egy meleg, kényeztető nedű, ami mandulatejből készül, és forró vízzel szolgálják fel. Ne hagyja ki a ciprusi kávét sem. Ezt az erős kávét kérheti többféleképp: lehet „sketo” (cukor nélkül), „metrio” (közepes) vagy „glyko” (édes), és mindig jár mellé egy pohár hideg víz.
