Az esős évszakot mindenképpen szerettük volna elkerülni, ezért a május és október közötti időszakot céloztuk be. Nem mintha az esős évszakban unatkozni kellene, csak épp a napi rendszerességgel érkező, rövid, ám brutális zuhé nem mindenkinek van ínyére.Hidegre itt sosem kell számítani,a tengervíz mindig meleg, tehát alapvetően rossz szezon nincs, csak jó és még jobb. Érdemes előre megtervezni, hol lesz Balin a bázisunk. A sziget nem irdatlan méretű, de roppant sűrűn lakott, így a kanyargós utakon mindig, mindenütt nagy a forgalom. Bár a fő látnivalók nincsenek nagyon messze egymástól, azért előfordulhat, hogy 2-3 órát kell autóznunk egyiktől a másikig. Két lehetőség adott, vagy többször költözünk ottlétünk során, vagy letáborozunk egy helyen, és sok-sok hosszú kirándulással számolunk.
A turistaközpontok délen, Sanur, illetve Kuta környékén vannak, itt rengeteg szállodát, pezsgő éjszakai életet és homokos tengerpartot találunk. Ha vásárolni támad kedvünk, akkor a sziget belsejében található Ubudba érdemes ellátogatnunk,ha pedig búvárkodni szeretnénk, akkor Amed, Padang Bai, Pemuteran vagy a már említett Tulamben a megfelelő úti cél.Ez utóbbi, a térképen szinte fel sem tűnő kis falu a sziget északkeleti részén fekszik, és mára legendás hírnévre tett szert a búvárok körében. Első pillantásra nem volt túl bizalomgerjesztő a fekete kavicsos tengerpart látványa, sőt eleinte a víz alatt is csalódást keltett a sötét homokban felbukkanó néhány korall, anemóna. Az ember irigyli a balinézek merészségét, akik időnként az egész családot egyetlen robogóra felpakolva cikáznak az autók közt. Igyekeznek vigyázni egymásra, de ekkora forgalom mellett így is gyakoriak a balesetek, és bizony a helyi viszonyok között kevésbé rutinosan mozgó külföldiek is bajba kerülnek időnként. A bal oldali közlekedéshez nem szokott, motorozásban járatlan turistáknak nem javasolnám az önálló robogózást.
Rengeteg lehetőség van arra, hogy kedvező áron egész napra autót vagy mikrobuszt béreljünk sofőrrel, aki ráadásul a további programokat, mondjuk a hajókirándulás megszervezését is elintézi helyettünk. Mi így jártuk be például Menjangan szigetét, ahol a víz alatt látványos korallkertekben, a felszínen pedig a szigeten élő szarvasok látványában gyönyörködhettünk. Ubudba mindenki elzarándokol, akit Balira vet a sors. Egyrészt a vásárlás miatt, másrészt pedig azért, hogy a Monkey Forestben majmokkal fotózkodjon. A jópofa kis jószágok meglehetősen ügyes tolvajok, egy pillanat alatt kikapják az ember kezéből a csemegét, aztán gond nélkül felülnek a turista fejére.
Bali ugyan tényleg álomsziget, de azért az nem igaz, hogy itt minden jól működik. Azzal is szembesültünk, hogy a szemét hamarosan maga alá temeti ezt a páratlanul szép helyet. Ezen persze nincs mit csodálkozni. Bali nagyjából akkora, mint Békés megye, csakhogy míg a magyar megyének 470 ezer lakosa van, addig ezen a szigeten több mint négymillióan élnek. És turistából is kicsit kevesebb van Gyulán, mint Kután. Még ha a balinézek nem is szoktak volna rá a mindenféle csomagolt termékre, elég lenne az a több millió turista, akiknek palackos víz, dobozos kóla meg zacskós chips nélkül elképzelhetetlen a nyaralás. A hulladékgazdálkodás gyerekcipőben jár, és bizony elkeserítő látvány a mindenfelé felbukkanó szemétkupac.
