Lenyinszk városa mellett volt az Űrreptér, valójában Bajkonur pár száz kilométerre északra volt ettől a helytől.
Az eredeti Bajkonur egy bányászattal foglalkozó település néhány száz kilométerre északra innen. Ezt a nevet az űrrepülőtér helyszínének titkosítása miatt adták. A mai várost 1955-ben alapították az oroszok.
Tipikus szovjet titkolódzás, és hazugság, az ellenség megtévesztése stb. Nézzük csak:
A Szovjetunió akkoriban még meggyőzően tudta a világgal és ellenségeivel elhitetni, hogy Bajkonuri Űrrepülőtér (Космодром Байконур) nem a jelenlegi helyén, hanem attól légvonalban 860 kilométerre keletre, a kazah Karaganda (Караганда) városa (É: 49°50’00”, K: 73°10’00”) melletti Bajkonur falu szélén épült fel. Ennek érdekében Moszkva itt például egy hatalmas kiterjedésű Patyomkin-kilövőbázist is felépített, amelyről Washington 1959 decemberéig azt hitte, hogy valódi-, azaz nem egy újabb orosz katonai díszletvárossal van dolguk a sok hasonló közül. Az eredeti kilövőállomást (É: 45°51’34”, K: 63°18’49”) a Kreml egyébként Tyuratam (Тюратам) városa felett légvonalban 23 kilométerre építette fel, a hivatalos megnevezése ráadásul Kozmográd (Космоград) volt. (A Bajkonur fedőnevéből lett az idők során ragadványnév, amelyet 1995-ben vett fel hivatalosan az egyébként 1966. június 21-én megalapított Leninszk városa. Tyuratam ma már Leninszk/Bajkonur külvárosa.) Tetézte az amerikaiak zavarát -miután rájöttek az orosz stiklire-, hogy a Francis Gary Powers pilóta vezette U-2 kémrepülőgépet 1960. május 1-én lelőtte a szovjet légvédelem Szverdlovszk (ma ismét Jekatyerinburg) városa felett-, így megnyugtató információkat Washington ekkor még/ismét nem tudott beszerezni az eredeti kilövőállomások pontos hollétéről.
A kezdetben „Tajga” kódnevű űrközpontot és a Leninről elnevezett „űrfalvat” hivatalosan 1955. június 2-án alapították meg-, eredetileg nem is az űrkutatás, hanem a nagyhatótávolságú rakéták kilövése és a rakétatechnika tesztelése érdekében. Az infrastruktúra teljes hiánya (sivatagos terület, több száz kilométernyi út és vasút kiépítésének igénye stb.) miatt a projekt a Szovjetunió egyik legköltségesebb vállalkozása volt. (Az Interfaxra hivatkozva a Vzgljád című orosz lap szerint Oroszország napjainkban 6,16 milliárd rubelt – 44,1 milliárd forintot költ el évente az objektum fenntartására.) Az építkezési munkálatokat Makszimovics Subnyikov vezérőrnagy irányította. Az 527 katonai mérnököt, 237 technikust és a 2900 fős őrző-védő alakulatokat kezdetben csak fából összeácsolt épületekben szállásolták el, az első vasbeton/panel lakótelepeket 1958. január 29-én adták át, amelyekből – mint már fent említettem- 1966-ban alakult „csak” meg Leninszk városa-, a későbbi Bajkonur. A 6717 négyzetkilométeren elnyúló űrállomást 1960-ban alakították ki egy sokszögű, az égből nézve leginkább egy kinyíló virágra hasonlító, 40 kilövőállomással (Ciklon, Proton, Rokot, Energia, Buran, Szojuz, Zenit, Voszhod stb.) rendelkező objektummá, amelyek között több mint 200 földalatti létesítmény, megfigyelőpont és közlekedőfolyosó helyezkedik el. (Ezeket a létesítményeket 251 zónára osztották fel.) A bunkereket többnyire előre gyártott elemekből, a megfelelő mélységben kiásott gödrökbe zsaluzták be, majd földdel fedték be.
A Szovjetunió megszűnése óta Bajkonurt az oroszok Kazahsztántól bérlik. A lényeg a Bajkonuri Űrrepülőtér (1995. december 20-ig Lenyinszk), amelyet Oroszország 2050-ig bérel. Hivatalosan 1995. december 20-án, Jelcin orosz elnök keresztelte át – ünnepélyes keretek között – Lenyinszk városát Bajkonurra.. 2004 januárjában az orosz Állami Duma (az alsóház) elfogadta a Bajkonur 2050-ig történő további bérléséről szóló megállapodást. Az orosz fél évi 115 millió dollárt fizet ezentúl az űrközpont használatáért. Körvonalazódott továbbá az is, hogy egy új indítóállás is épül majd az űrkomplexumban.
A város a Szir-darja jobb partján fekszik.
