Egy egyiptomi szabadtüdős búvártanfolyam bevezet minket A nagy kékség birodalmába. Átélhetjük ugyanazt az érzést, amit a film nézése közben. Csak mi vagyunk és a tenger. És a végtelen béke érzése.
Ahogy már a legutóbbi egyiptomi utazás beszámolóban is írtam, én már régóta búvárkodom könnyűbúvárként. Ami nagyon szuper dolog, de össze sem hasonlítható azzal a nyugalommal és szabadsággal, amit egy szabadtüdős merülés során érez az ember. Tényleg olyan, mint A nagy kékségben. Még akkor is, ha most még csak a kezdő tanfolyamot végeztem el.
A nemzetközi AIDA búvárszervezet 2 csillagos kurzusán vettem részt, és a tanfolyam 3 napig tartott. Az első napon délelőtt és koradélután átvettük az elmélet első részét, elkezdtük megtanulni a megfelelő légzést. Az elméletet még a következő napon délelőtt is folytattuk, de itt is körülbelül olyan bonyolult a dolog, mint egy könnyűbúvár tanfolyamnál: semennyire, csak itt is oda kell figyelni, mert a tesztben, amit a 3. napon írtam meg, egy rakás kérdés van. Nem tudom, hogy a teszt létezik-e magyar nyelven, és ott is latinul szerepelnek-e az egyes légzőszervi részek nevei, de ez a része azért leginkább tippre ment. A többi kérdés viszont tényleg könnyű. Ez tehát az elméleti rész.
A légzéstechnikát először szárazon, az oktatóteremben fekve gyakoroltuk. A lényege, hogy egyrészt segítse az ellazulást, másrészt hogy a lehető legtöbb levegőt szívjuk magunkba a merülés előtt. Ez a gyakorlatban nagyon mély, elég lassú, de nem túl lassú hasi légzést jelent. Amikor ez már egészen jól megy, akkor irány a víz. Az első napon ezt a légzést gyakoroltuk a víz tetején lebegve. Ez az úgynevezett statikus apnea, amikor csak simán beleborulsz a vízbe, a kezed a bólyán, és az a cél, hogy minél tovább bírd egy levegővel. A kezdő tanfolyamnál a minimum, amit teljesítened kell, 2 perc. Némi próbálkozás után ez menni is fog. Én se hittem volna magamról, hogy 2 percig kibírom egy levegővel, de 10-15 perc gyakorlás után ment is. Fontos tudni, hogy amikor elkezd összehúzódni a hasad, és úgy érzed, hogy már semmi levegőd nincs, akkor ez csak azt jelzi, hogy magas a széndioxid-szinted, és nem azt, hogy kevés az oxigén. Tehát még van időd, mielőtt elájulsz, nem kell aggódnod. Csak kellemetlen, de ilyenkor még állítólag egy 20 másodpercig simán bírod ájulás nélkül. Azért jobb nem elmenni a végsőkig, de ez azt jelenti, hogy nem kell azonnal kivenned a fejed a vízből, vagy pánikolnod, amikor ez a kellemetlen dolog kezdődik. Amikor megvan ez a 2 perc, akkor jöhet dinamikus apnea rész, ami egy dögunalom, dehát ezt is teljesíteni kell: 40 métert kell úszni vízszintesen a víz alatt. Szerintem ez nagyon simán teljesíthető, ha már a 2 perces statikus dolog megy, a 40 métert szinte észrevétlenül úsztam le. A tanfolyam közben nem nyomják a határaidat: ha teljesíted a kötelező penzumot, léptek is tovább a következő gyakorlatra. Így miután leúsztam a 40 métert, véget is ért a nap így délután, és másnap már az elmélet után áttérhettünk a legizgalmasabb részre: egy levegővel minél mélyebbre!
A tanfolyam második napján délelőtt tovább folytattuk az elméletet, és még délelőtt mentünk is ismét a vízbe. Ekkor először az úgynevezett duck dive-ot gyakoroltuk, ami azt a mozdulatot jelenti, amikor fentről a víz felszínéről, vízszintes helyzetből lebegve egy mozdulattal függőleges helyzetbe hozod magad, és megkezdődhet a merülés. Nem mondom, elsőre egy katasztrófa volt, ahogy próbálkoztam, de kiderült az egész trükkje: a lábakkal semmit sem kell csinálni, csak a feneket kell megemelni nagyon magasra, és ez automatikusan hozza maga után a kezeket-lábakat. Ezt jól begyakoroltuk, és utána, amikor már tűrhetően ment, akkor ezután lehetett lefelé is menni egy kötél mentén: végig azt kell nézni. Ezen a napon még normál uszonyt használtunk. Nekem ezen a délutánon sikerült 16 méterig lemennem, aminek nagyon megörültem. Egyébként kiderült, hogy 16 méter a kötelező teljesítmény ebben az állandó súllyal történő merülésnél ezen a tanfolyamon. Az utolsó pár merülésnél elkezdett fájni a jobb fülem, nem tudtam jól egyenlíteni, ezért kihagytam 1 napot, és aztán folytattam a tanfolyamot. Igen, eddig nem volt soha gondom az egyenlítéssel, de azért teljesen más könnyűbúvárkodás közben egyenlíteni, amikor rengeteg levegőd van, és szabadtüdőzés közben, amikor mindössze 1 lélegzetvételnyi.
A tanfolyam utolsó, harmadik napján, egy napos kihagyás után egyből a vízben kezdtünk, ekkor már a hosszú, szabadtüdős uszonyban. A 16 méteres célt ugye már ekkorra teljesítettem, de azért szerettem volna persze mélyebbre menni. Ez kb. a 2. merülésnél sikerült is, és a duck dive-om is sokat fejlődött: lementem 20 méterre. A kötél vége 25 méterem volt, és az oktatóm egyből felhúzta 20 méterig ezután, nehogy véletlenül lemenjek 25-ig legközelebb. Csak a fokozatosság miatt. Aztán utána még egy csomószor lementem 20 méterig. Jelentkezett megint ez a fülfájás-dolog, úgyhogy délelőttre abbahagytuk. Délután még merültem párat, addigra rendbejött a fülem, és utána sikeresen megírtam a tesztet.
Nagyon jó élmény volt a tanfolyam, és tényleg az egész kulcsa a nyugalom. Amint ki tudtam kapcsolni az agyam, egyből jobb és jobb időre és mind mélyebbre voltam képes. Van valami nagyon misztikus a tengerben, a tenger és az ember kapcsolatában. Az egyik, nagyon tapasztalt búvár barátom mondta nekem: minden alkalommal, amikor alámerülünk, visszatérünk az anyaméhbe, a nyugalom és a biztonság világába. És minden alkalommal, amikor feljövünk, újjászületünk. Van benne valami.
Megismerné az egyiptomi búvárkodás világát? Nézzen körül egyiptomi utazás ajánlataink között!
.jpg)
