Egyiptomi utazás - Ahogy már leírtuk, először megérkeztünk Kairóba, kalandosan átautóztunk Dahabba, ott nagyon jól töltöttük az időt semmittevéssel, evéssel, ivással, vízipipázással, jó beszélgetésekkel és búvártanfolyamokkal. Az ott töltött 10 nap egy szemvillanás alatt eltelt, aztán visszaindultunk Kairóba, ahol 4 napig fedeztük fel a város nevezetességeit.  Mielőtt azonban Kairóba értünk volna, megnéztük a Sínai-félsziget két csodálatos nevezetességét: a Szent Katalin-kolostort és a Mózes-hegyet. Ugyanis mindkettő útba esett, és ott vannak egymás mellett.

Mózes-hegy

Szerencsére nappal és frissen egyből a megfelelő úton haladtunk a Sínai-félszigeten, nem voltak kerülők, így néhány óra múlva megérkeztünk a Mózes-hegy lábához. Ha hihetünk a történetnek, Mózesnek itt nyilatkoztatott ki a Tízparancsolat. Engem mindig lenyűgöznek az elképesztő formájú hegyek a Sínain. Akár éjszaka autózik az ember a holdfényben, és látja a csillagokat a hegyek éles körvonala felett, akár nappal tekint ezekre a hegyekre, elfogja egy misztikus érzés, mintha tényleg nagyon magasztos és szent helyen járna. Ez az érzés csak fokozódik, amikor nem csak a Sharm el-Sheikh - Dahab útvonalon vagyunk, hanem a Sínai-félsziget belsejében, sokkal magasabb hegyek között. Egyszerűen lenyűgöző.

Szóval mi nappal jártunk a Mózes-hegynél, és nem mentünk fel a hegy tetejére - de erről még nem mondtam le. Állítólag az egyik legjobb élmény az ember életében, amikor éjjel felmászik több, mint 3 óra alatt a több, mint 3 000 lépcsőfokon a Mózes-hegy tetejére, 2 285 méter magasra, és onnan nézi meg a napfelkeltét. Ezt egy egykori tanárom is megerősítette, aki Egyiptom nagykövete volt sok éven keresztül. Mindezt egy vizsga közben tette, amin én kifejezetten izgultam, hogy miként fog sikerülni, ugyanis egy órájára se jártam be, és ott találkoztunk először. Mondjuk nagyon felkészültem, és jól is sikerült a vizsga hivatalos része. Aztán a végén szóba került Egyiptom, és vagy 10 percig arról beszéltünk, hogy mi az, amit a legjobban szeretünk az országban. Ő ezt a látványt, amit a Mózes-hegy tetejéről látni napfelkeltekor. Azt hiszem, neki hihetünk.

Szent Katalin-kolostor

A Mózes-hegyet megnéztük tehát az egyik oldalról, én emlékbe eltettem néhány követ erről a szent helyről (bár szerintem ez ugyanannyira illegális, mint korallokat kivinni az országból, de szerencsére nem vették el a reptéren), és átautóztunk a Szent Katalin-kolostor parkolójához. Nagyon vicces, mert még itt is ismerőssel találkoztunk: a büfében a srác régebben Dahabban dolgozott. Egy kis frissítő után besétáltunk a kolostorhoz. Be is szerettünk volna menni, dehát azzal nem számoltunk, hogy vasárnaponként zárva van :-) Ez igazából fel se merült bennünk, hiszen ha valami zárva van Egyiptomban, akkor az általában pénteken van - dehát ez vasárnaponként. Oké, keresztény kolostor, tehát gondolhattunk volna erre, de nem tettük. Szóval bemenni ugyan nem tudtunk, de körbejártuk a kolostort, és felmásztunk a szemben lévő hegyre egy jó darabig, és onnan készítettem például ezt a képet is. Volt mondjuk egy pont, amikor nem voltam biztos, hogy lefelé is le tudok mászni, de persze le tudtam. Elkísért minket egy helyi turista rendőr, aki félig arabul-félig angolul magyarázta a kolostor történetét. Még jó, hogy minimálisan értünk arabul - emiatt különösen lelkesen adta elő a történetet, és azt, hogy mit látunk éppen. Megtudtuk, hogy a Szent-Katalin kolostor a világ legrégebb óta működő keresztény kolostora, amelynek belsejében mind a mai napig látható az égő csipkebokor, ami ma persze már nem ég. Bent 23 görög ortodox szerzetes él. Aminek pedig azóta utánaolvastunk: ennek a kolostornak van a legnagyobb kódex- és kézirat-gyűjteménye a Vatikán után, és az ikongyűjteménye is jelentős. Itt találták meg például a IV. századból származó Sínai Kódexet, amely teljes egészében tartalmazza az Újszövetség szövegét, és részben az Ószövetséget görög nyelven, szóközök nélkül leírva. Személyesen amiatt is szerettem volna bemenni a kolostorba, mert van egy kép Hermész Triszmegisztoszról, akiről a szakdolgozatomat írtam, és jó lett volna megnézni. Na, de majd legközelebb. Bővebb információ a Szent Katalin-kolostorról angol nyelven a Szent Katalin-kolostor hivatalos weboldalán érhető el.

Megnéztük tehát a Mózes-hegyet és a Szent-Katalin kolostort, és az élménnyel töltekezve indultunk tovább Kairó felé. Közben megint jó kis élményekkel gazdagodtunk: útközben felvettünk háromszor stoppost. Az egyikük egy beduin volt, aki a semmi közepén stoppolt. Nagy meglepetésére felvettük, mentünk vagy 2 km-t, ő elkezdte mondani, hogy itt, szintén a semmi közepén, álljunk meg, úgyhogy kiraktuk, és ő elindult a hegyek közé. Másodjára egy iskola mellett haladtunk el, ahol épp vége lehetett a tanításnak, és két kissrác stoppolt, valószínűleg poénból, amikor megláttak minket. Na, teljes volt a zavarodottság, amikor meg is álltunk. Nagy röhögések és mutogatások után beszálltak végül a kocsiba, de nagyon meg voltak illetődve, még csokit se fogadtak el. Aztán kiraktuk őket kicsit később. A harmadik stoppost pedig Szueztől nem messze vettük fel, és őt is csak pár kilométert vittük.

A Szuezi-csatorna átkelőjéhez értünk: itt a Föld alatt van egy kétsávos alagút, hivatalos nevén az Ahmed Hamdi Tunnel, amin viszonylag gyorsan át lehet kelni, mivel mindössze 1,63 km hosszú. Azt nem tudjuk, hogy egy normál autósnak ingyenes-e az átkelés, de nekünk az volt, miután felmutattuk az autókölcsönzésnél kapott fehér kártyát.

Este volt már, amikor Kairó közelébe értünk, és jónéhány kör után a városban meg is találtuk a szállást, az African House Hostelt. Aznap már csak arra volt erőnk, hogy felvigyük a csomagjainkat, keressünk egy közeli vízipipázót és aztán aludjnk. Másnap pedig nekivágtunk Kairónak az útikönyvünk alapján. Máshogy nem is nagyon lehetett volna, hiszen Kairó óriási város, és rengeteg a látnivaló. De erről legközelebb.

Érdekli egy egyiptomi utazás? Böngéssze át akciós egyiptomi utak kínálatunkat!

Egy egyiptomi szabadtüdős búvártanfolyam bevezet minket A nagy kékség birodalmába. Átélhetjük ugyanazt az érzést, amit a film nézése közben. Csak mi vagyunk és a tenger. És a végtelen béke érzése.

Ahogy már a legutóbbi egyiptomi utazás beszámolóban is írtam, én már régóta búvárkodom könnyűbúvárként. Ami nagyon szuper dolog, de össze sem hasonlítható azzal a nyugalommal és szabadsággal, amit egy szabadtüdős merülés során érez az ember. Tényleg olyan, mint A nagy kékségben. Még akkor is, ha most még csak a kezdő tanfolyamot végeztem el.

A nemzetközi AIDA búvárszervezet 2 csillagos kurzusán vettem részt, és a tanfolyam 3 napig tartott. Az első napon délelőtt és koradélután átvettük az elmélet első részét, elkezdtük megtanulni a megfelelő légzést. Az elméletet még a következő napon délelőtt is folytattuk, de itt is körülbelül olyan bonyolult a dolog, mint egy könnyűbúvár tanfolyamnál: semennyire, csak itt is oda kell figyelni, mert a tesztben, amit a 3. napon írtam meg, egy rakás kérdés van. Nem tudom, hogy a teszt létezik-e magyar nyelven, és ott is latinul szerepelnek-e az egyes légzőszervi részek nevei, de ez a része azért leginkább tippre ment. A többi kérdés viszont tényleg könnyű. Ez tehát az elméleti rész.

A légzéstechnikát először szárazon, az oktatóteremben fekve gyakoroltuk. A lényege, hogy egyrészt segítse az ellazulást, másrészt hogy a lehető legtöbb levegőt szívjuk magunkba a merülés előtt. Ez a gyakorlatban nagyon mély, elég lassú, de nem túl lassú hasi légzést jelent. Amikor ez már egészen jól megy, akkor irány a víz. Az első napon ezt a légzést gyakoroltuk a víz tetején lebegve. Ez az úgynevezett statikus apnea, amikor csak simán beleborulsz a vízbe, a kezed a bólyán, és az a cél, hogy minél tovább bírd egy levegővel. A kezdő tanfolyamnál a minimum, amit teljesítened kell, 2 perc. Némi próbálkozás után ez menni is fog. Én se hittem volna magamról, hogy 2 percig kibírom egy levegővel, de 10-15 perc gyakorlás után ment is. Fontos tudni, hogy amikor elkezd összehúzódni a hasad, és úgy érzed, hogy már semmi levegőd nincs, akkor ez csak azt jelzi, hogy magas a széndioxid-szinted, és nem azt, hogy kevés az oxigén. Tehát még van időd, mielőtt elájulsz, nem kell aggódnod. Csak kellemetlen, de ilyenkor még állítólag egy 20 másodpercig simán bírod ájulás nélkül. Azért jobb nem elmenni a végsőkig, de ez azt jelenti, hogy nem kell azonnal kivenned a fejed a vízből, vagy pánikolnod, amikor ez a kellemetlen dolog kezdődik. Amikor megvan ez a 2 perc, akkor jöhet dinamikus apnea rész, ami egy dögunalom, dehát ezt is teljesíteni kell: 40 métert kell úszni vízszintesen a víz alatt. Szerintem ez nagyon simán teljesíthető, ha már a 2 perces statikus dolog megy, a 40 métert szinte észrevétlenül úsztam le. A tanfolyam közben nem nyomják a határaidat: ha teljesíted a kötelező penzumot, léptek is tovább a következő gyakorlatra. Így miután leúsztam a 40 métert, véget is ért a nap így délután, és másnap már az elmélet után áttérhettünk a legizgalmasabb részre: egy levegővel minél mélyebbre! 

A tanfolyam második napján délelőtt tovább folytattuk az elméletet, és még délelőtt mentünk is ismét a vízbe. Ekkor először az úgynevezett duck dive-ot gyakoroltuk, ami azt a mozdulatot jelenti, amikor fentről a víz felszínéről, vízszintes helyzetből lebegve egy mozdulattal függőleges helyzetbe hozod magad, és megkezdődhet a merülés. Nem mondom, elsőre egy katasztrófa volt, ahogy próbálkoztam, de kiderült az egész trükkje: a lábakkal semmit sem kell csinálni, csak a feneket kell megemelni nagyon magasra, és ez automatikusan hozza maga után a kezeket-lábakat. Ezt jól begyakoroltuk, és utána, amikor már tűrhetően ment, akkor ezután lehetett lefelé is menni egy kötél mentén: végig azt kell nézni. Ezen a napon még normál uszonyt használtunk. Nekem ezen a délutánon sikerült 16 méterig lemennem, aminek nagyon megörültem. Egyébként kiderült, hogy 16 méter a kötelező teljesítmény ebben az állandó súllyal történő merülésnél ezen a tanfolyamon. Az utolsó pár merülésnél elkezdett fájni a jobb fülem, nem tudtam jól egyenlíteni, ezért kihagytam 1 napot, és aztán folytattam a tanfolyamot. Igen, eddig nem volt soha gondom az egyenlítéssel, de azért teljesen más könnyűbúvárkodás közben egyenlíteni, amikor rengeteg levegőd van, és szabadtüdőzés közben, amikor mindössze 1 lélegzetvételnyi.

A tanfolyam utolsó, harmadik napján, egy napos kihagyás után egyből a vízben kezdtünk, ekkor már a hosszú, szabadtüdős uszonyban. A 16 méteres célt ugye már ekkorra teljesítettem, de azért szerettem volna persze mélyebbre menni. Ez kb. a 2. merülésnél sikerült is, és a duck dive-om is sokat fejlődött: lementem 20 méterre. A kötél vége 25 méterem volt, és az oktatóm egyből felhúzta 20 méterig ezután, nehogy véletlenül lemenjek 25-ig legközelebb. Csak a fokozatosság miatt. Aztán utána még egy csomószor lementem 20 méterig. Jelentkezett megint ez a fülfájás-dolog, úgyhogy délelőttre abbahagytuk. Délután még merültem párat, addigra rendbejött a fülem, és utána sikeresen megírtam a tesztet. 

Nagyon jó élmény volt a tanfolyam, és tényleg az egész kulcsa a nyugalom. Amint ki tudtam kapcsolni az agyam, egyből jobb és jobb időre és mind mélyebbre voltam képes. Van valami nagyon misztikus a tengerben, a tenger és az ember kapcsolatában. Az egyik, nagyon tapasztalt búvár barátom mondta nekem: minden alkalommal, amikor alámerülünk, visszatérünk az anyaméhbe, a nyugalom és a biztonság világába. És minden alkalommal,  amikor feljövünk, újjászületünk. Van benne valami.

Megismerné az egyiptomi búvárkodás világát? Nézzen körül egyiptomi utazás ajánlataink között!

Egy egyiptomi búvártanfolyam több szempontból is minden búvár álma: olyan helyen tanulhatunk meg merülni, ahol gyönyörű a környezet, jó meleg a víz, ahová a világ minden tájáról járnak búvárkodni, ahol többségében hozzáértő és gyakorlott oktatók vannak, és nem utolsósorban: ahol egy búvártanfolyam sokszor olcsóbb, mint itthon, Magyarországon. Aki Egyiptomban tanul búvárkodni, szinte mind beleszeret a búvárkodásba.

Még decemberi egyiptomi túránkra visszatérve: én már 6 éve elvégeztem az alapfokú búvártanfolyamot, aztán gyorsan, 1 év alatt divemaster lettem, mert annyira magával ragadott a víz alatti világ, de a pasimat csak most tudtam rávenni egy tanfolyamra, aki most már nem is érti, hogy miért nem csinálta eddig. Most arról írunk, hogy miből áll egy búvártanfolyam Egyiptomban.

Egy egyiptomi búvártanfolyam, ahogy bármely más búvártanfolyam, 4-5 napig tart, és három részből áll: elméletből, védett vízi merülésekből és nyílt vízi merülésekből. A végén pedig vizsga van.

Mi azt javasoljuk a tapasztalatunk alapján, hogy még azelőtt, hogy belekezdenénk egy búvártanfolyamba, próbáljuk ki az úgynevezett intró merülést, avagy bevezető merülést. Ez abból áll, hogy nekünk 10 percben elmagyarázzák az alapvető jeleket a víz alatt, de nekünk semmi más dolgunk, csak nézelődnünk: minden felszerelésünket az oktató kezeli. Ha ez tetszett, akkor bátran fizethetünk be egy búvártanfolyamra. Ha viszont nem, akkor megspóroljuk a tanfolyam költségét. Bár igaz, hogy szinte alig ismerünk olyan embert, akit ne ragadna egyből magával a csend világa - de mégis, jobb, ha kiderül a tanfolyam előtt, ha mégsem tetszik nekünk annyira ez az egész. De ha tetszett: hát kezdjünk neki! Csodás élmény lesz.

Először tehát az elméleti résszel kezdünk: megtanulunk egy csomó mindent tankönyvből és az oktatótól arról, hogy például milyen színeket lehet látni a víz alatt, hány dioptriát torzít a víz, mekkora a nyomás 10, 20, 30 méteren, milyen jelekkel kommunikálhatunk a víz alatt, miből áll össze a búvárfelszerelés, mik a merülés alapvető szabályai, hogyan tervezzünk ismételt merüléseket és hasonlók. Ne aggódjunk, ez most sok információnak hangzik, de egyrészt a tankönyv is gyakorlatorientáltan van megírva, másrészt az oktatónk el fogja mondani, hogy mire miért van szükség. A példákon keresztül pedig minden könnyen megjegyezhető.

Ezzel párhuzamosan vagy ezután következik a gyakorlati ismerkedés a felszereléssel és annak összeszerelésével. Bonyolultnak tűnhet ez is, de valójában nem az. Viszont ne legyünk hanyagok: figyeljünk, gyakoroljunk, és legyünk alaposak, mert ha egyszer megtanuljuk, később úgy fog menni az egész, mint a karikacsapás. De ehhez előbb oda kell figyelnünk.

Amikor mindezen túl vagyunk, jönnek a védett vízi merülések. Itthon ez medencében történő merüléseket jelent, míg Egyiptomban a sekély vízben való gyakorlatozást: lemegyünk néhány méterre, és ott kezdjük el gyakorolni az alapvető mozdulatokat. Ennek során megtanulunk például úgy lenni a víz alatt, hogy se nem süllyedünk le a tenger fenekére, se nem pattanunk fel, tehát lebegünk. Szerintem az egész búvárkodásban ez a legfantasztikusabb, a súlytalanság érzése. Persze ezt nem fogjuk 3-4 merülés alatt megtanulni, legalább kell hozzá 20-25 merülés, hogy teljesen biztonságosan és megfelelően érezzük ezt az érzést, de mégis: már itt megtanuljuk az alapokat. Akkor olyan kevésbé kellemes gyakorlatok is várnak majd ránk, mint hogy először félig, majd teljesen tele kell engednünk a maszkunkat vízzel, majd ki kell ürítenünk. Hiszen időnként előfordulhat, hogy véletlenül víz megy a maszkunkba, és ekkor később nem szabad bepánikolnunk. Nem kellemes, de meg lehet csinálni. De ezek csak példák, van összesen 20 gyakorlat. Ebből ez a maszkos a legkellemetlenebb.

Amikor védett vízben már magabiztosan mennek a gyakorlatok, jöhetnek a nyílt vízi merülések. Ezek már egészen hasonlóak egy normál merüléshez, de itt azért az oktató szeme nagyon is rajtunk van, és eközben is csináljuk a gyakorlatokat, hogy tényleg ne csak azt érezzük, hogy végre túl vagyunk rajtuk, hanem hogyha bármi gond adódik egy későbbi merülés során, akkor azt alapszinten meg tudjuk oldani. Például ugye ha víz megy a maszkunkba, vagy ha kiesik a szánkból a reduktor.

A nyílt vízi merülések és az ott helyesen végrehajtott gyakorlatok után egy utolsó megmérettetés vár ránk: az elméleti vizsga megírása. Ez egy teszt, amihez több válaszlehetőségből választhatunk minden kérdésnél. Ehhez tudnunk kell, amit az elméleti részben megtanítottak nekünk, és nem ár hozzá egy kis józan logika sem, amit összekötünk a gyakorlati búvártapasztalatainkkal. Ha felkészülünk, simán meg fogjuk írni. Ha mégis van egy-két kérdés, amire nem tudjuk a választ, beszéljük meg az oktatónkkal.

Éééés: a sikeres elméleti teszt után már teljes jogú búvárok is lettünk. A legtöbb helyen ezt kiegészítik egy avatással, aminek az elemei általában hasonlók. Az esti buli közben nekünk majd maszkban és uszonyban valamilyen dalt kell énekelnünk, aztán maszkban snorkelből kell innunk mindenféle italt, amit beletöltenek a többiek - amíg bírjuk szusszal és gyomorral, és végül: a fenekünkre fog csapni minden divemaster és oktató egy uszonnyal, aki a búvárbázison található. Nagyon vicces ez a szertartás, bár ugye többen hánynak a snorkelből történő ütés után, és sokszor lesz kék-zöld foltos az ember feneke az uszonyos rész után, de sebaj: más avatóján azért majd jóízűen fogunk nevetni. És amúgy is, jó buli az egész.

A búvártanfolyam végén kapunk egy 90 napig érvényes papírkártyát, amivel addig merülhetünk, amíg megjön a búvárszervezet központjából a végleges, műanyag kártyánk. Mindkettőt elfogadják majd a világ bármelyik búvárbázisán, tehát elmondhatjuk: búvárok lettünk már hivatalosan is.

Érdekli egy egyiptomi búvártanfolyam? Keressen minket! www.divehardtours.com

Egyiptomi utazás sorozatunkban most tartunk épp ott, hogy 9 órányi autózás után megérkeztünk Dahab központjába, ahol egyből megtaláltuk a szállást, a Dahab Plazat, és aludtunk délutánig. Felkelés után megnéztük a szállást, és megvizsgáltuk, hogy mi változott Dahabban, mióta utoljára, 3 éve itt voltunk huzamosabb ideig.

A szállást, a Dahab Plazat fillérekért foglaltuk, és nagyon jól jártunk: a parttól 2 percre található 3 csillagos hotel teljesen tiszta és kultúrált. A szobák a szokásos alapfelszereltségűnél magasabbak voltak: van egy egyszerű ágy, vékonyabb és vastagabb pokróccal, így télen sem fáztunk, fürdőszoba valóban működőképes állapotban. Sőt volt légkondi és tévé is, ami pedig igazi szuperség, hogy internetes kábel is volt, amin keresztül egészen gyors volt a net.

A Dahab Plaza udvara

A dahabi szállásokról egyébként érdemes a legalapvetőbb színvonalat elvárni, azonban azt nagyon olcsón megkapjuk. Csak a példa kedvéért mondjuk, hogy a mi itteni szállásunk 2 főre, reggelivel került 21 dollárba éjszakánként, és ezzel már a drágább kategóriás szállások között voltunk amúgy. A reggelit két, közvetlenül a parton lévő étterem teljes reggeli kínálatából választhattuk ki minden reggel.

Hogy ki milyen igénnyel érkezik Dahabba, az sok mindentől függ. Nyáron megteszi a még ennél is olcsóbb, még inkább alapfelszereléssel rendelkező szállás is, de télen mindenképpen olyan helyet ajánlunk, ahol van légkondi, hogy esetleg fűthessünk éjszaka, ha fáznánk. Azért oké, hogy Dahab egy elég hippi falu, de azért nem kell a teljesen nomád körülményeket választanunk. Viszont a másik véglet sem ajánlható: Dahab belvárosától több kilométerre van például egy Hilton, de ezt nem igazán ajánljuk senkinek, hiszen Dahab nem a hiltonozásról szól, hanem arról, hogy nagyon nyitottan megérkezik az ember, hagyja, hogy sodorják az események és az új ismerősök, búvárkodjon, napozzon, egyen-igyon, és élvezze, hogy végre visszatalál saját magához, mindenféle felesleges körök nélkül. Ebbe a képbe nem illik egy Hilton. Pláne, hogy ez a Hilton azért nem az a Hilton. Aki Egyiptomban luxusutakra vágyik, az ne Dahabot válassza. Ellenben mindenki más, aki elképesztően jól akarja érezni magát egy-két-három hétig, az nyugodtan jöhet ide.

Visszatérve a szuper kis nyaralásunkhoz: a megérkezésünk után aludtunk egy napot, és elindultunk a belvárosba, ahol el is szívtunk egy vízipipát egy csésze finom beduin tea mellett. El se tudtuk hinni, hogy végre itt vagyunk!  Dahabban van valami, ami miatt mindenki, aki csak egyszer is járt itt, folyton visszavágyik. Hogy micsoda? Ez összetett.

Kezdő Dahabozóknak egy kis bemutatás: Dahab nagyjából két merülőhely, az Islands és az Eel Garden között terül el, de ha szűkebben értelmezzük, akkor az igazi Dahab a láthatár egyik felétől, azaz a részben magyar tulajdonú Lighthouse búvárközponttól a Ghazala Market nevű boltig, vagy az az előtt lévő fagyi alakú szoborig terjed. Az egész nincs 1 km se. Középen egy utca fut: a tenger felőli oldalon kávézók, étteremek és vízipipázók, míg a másik oldalon apró boltok, szórakozóhelyek és búvárbázisok vannak. Persze van több utca is, de igazából itt sétál mindenki esténként.

A fagyi szobor Dahab egyik végében. A háttérben a dahabi központ másik határa az öböl túlsó végén.

Nappal általában elég kihalt Dahab, mert mindenki merül a környéken található rengeteg, valóban világszép merülőhely egyikén. Saját szívszerelmem a Canyon és a Bells - Blue Hole merülőhely, amit bármikor és bármennyiszer megmerülnék újra és újra. Este 7 körül beindul már a nyüzsgés. Ilyenkor mindenhonnan Bob Marley vagy valamilyen chill out zene szól, rengetegen még éjjel is mezítláb mászkálnak, és bárkihez csatlakozhat az ember egy vízipipára. Az éjszakai életet néhány éve a Tota nevű, hajó alakú szórakozóhely és az Adam’s Bar nevű kocsma jelentette, de sajnos ezek most zárva vannak. Van helyette egy Mojito és egy Rush nevű hely, de előbbi nagyon drága, és gyakorlatilag a véletlen betévedő, majd hamarosan az árak és a kongó üresség miatt kimenekülő turistákon kívül senki nincs itt. Ja, és vízipipa sincs. Ami Dahabban egy őrület. Mindenhol van vízipipa. Utóbbi, a Rush néha jó bulikat szervez, így ha táncolni szeretnénk, akkor itt érdemes próbálkozni. Vagy belekeveredni valamelyik hirtelen szervezésű buliba.

Dahab a túlsó végéről naplementekor. Gyönyörű, ugye?

Az éttermek és vízipipázók közül szinte bármelyikbe beülhetünk, nagyjából ugyanaz a kínálat és az árszínvonal. Mondjuk nem is fogunk tudni nem beülni valahová, ugyanis vannak behívogató emberek, akiknek az a munkájuk, hogy az étterem ajtajában állnak, és beinvitálnak minket. Nagyjából minden egyes alkalommal, amikor elsétálunk előttük. De sebaj, legyünk kitartóak. Vagy csábuljunk el. Nem fogjuk megbánni. Különösen ajánljuk az Aladdin éttermek a kedves kiszolgálás miatt, a Shark éttermet a tintahala miatt, és a magasabb minőséget kedvelőknek az Ali Baba és a Kitchen éttermeket. A Nirvana étteremben jó az indiai kaja, az Eel Gardenhez közel lévő Eldorado olasz étteremben isteni a pizza és a kávé, és a Yalla! Barban italakciókkal várják a vendégeket. Csak kicsi kifőzde, a parttól 1 percre található Popeye szendvicsek isteniek, és van egy csirkés is, ahol alig 12-15 fontból egy komplett menüt kapunk levessel, grillcsirkével, körettel, salátával és üdítővel. Ez a Ghazala Markettől van 2 percre, de sajnos a nevét nem tudjuk. De általában az éttermi árakról néhány szót: egy tea körülbelül 5 egyiptomi font, tehát nagyjából 150-160 Ft, egy vízipipa 5-10 font, ami 150-300 Ft átváltva. Egy sör 6-10 font, egy üdítő 5-8 font. Egy levest 8-12 fontért ehetünk, egy méretes hamburger sült krumplival és salátával 20 font körül van, egy pizza 25-40 font, míg a tengeri herkentyűk nagyjából 50-70 fontba kerülnek. Ezekkel vigyázzunk, ugyanis ha a halas pultból kezdünk el válogatni, akkor a komplett halat vagy rákot megcsinálják nekünk, ami biztos, hogy nagyon finom lesz, és olyan jól lakunk tőle, hogy még másnap se leszünk éhesek, de ez nagyjából 180-200 fontba is kerülhet. Ami igen, nevetséges az itthoni, hasonló ételek árához képest még mindig, de dahabi viszonylatban ez már drága.

Fontos még elmondani, hogy Dahabban, ahogy Egyiptom egész területén, nem lehet kapni nemzetközi tömény alkoholt, csak ugye a két sörük van, a Stella és a Sakkala. Persze a külön italengedéllyel rendelkező helyeken kaphatunk egy-egy pohár whiskey-t vagy ilyesmit, de ez nagyon drága, úgyhogy ezt nem ajánljuk. Viszont vihetünk ki mi magunk alkoholt, akár a bőröndbe csomagolva, akár a reptéren itthon vagy ott a megérkezés után. Sőt, a nagyobb városokban még a megérkezés utáni 48 óráig is vehetünk alkoholt a helyi Duty Free Shopokban. Ezt a határidőt tényleg komolyan veszik, sőt! Bizonyos esetekben az útlevelünkbe bele is írják, hogy milyen alkoholt vettünk. Komolyan! Nekem is van benne egy "1 whiskey, 1 vodka" felirat, de ez eddig csak párszor fordult elő, nem mindig írják bele. Viszont a rossz hír, hogy Dahabban nincs Duty Free Shop, viszont alkohol mindig jól jön, tehát gondoskodjunk róla előre. Normális mennyiségben. Mi most csak 1 körtepálinkát vittünk, és az már a második este elfogyott. Legközelebb már előrelátóbbak leszünk.

Tehát az első vízipipa után körbejártunk mindent, beköszöntünk a búvárbázisra, ahol én annakidején a divemaster tanfolyamot végeztem, és ahol most a pasim csinálta a kezdő búvártanfolyamot. Utána ettünk egy jót, majd itt be is fejeződött az este, mert előző éjjeltől aznap délelőttig azért tényleg sokat utaztunk.

Hamarosan folytatjuk. Addig is böngéssze át akciós egyiptomi utazás ajánlatainkat!

A decemberi egyiptomi utazás tehát kalandosan indult: átvettük a bérelt autót, keringtünk Kairóban 2 és fél órát, és ekkor úgy határoztunk, hogy elindulunk mégis aznap éjjel Dahabba. Ekkor már éjjel fél 1 volt.

Vettünk egy Egyiptom térképet, de nem autós térkép volt, inkább csak egy olyan, amin látni lehetett Egyiptom nagyságát és kiterjedését. Hallottuk előtte, hogy van egy alagút Szueznél, de ezt a térkép nem jelölte, így gondoltuk, hogy felmegyünk Iszmailíjjához, ahol elvileg be volt rajzolva egy komp. Ez Kairó belvárosából praktikusan azt jelentette, hogy nem a "Suez" táblákat, hanem az "Ismailiya" táblákat követtük. Az út meglepően jó minőségű volt, sehol egy szál checkpoint: kiderült, hogy ezek csak a Sínai-félszigeten vannak. Egyedül néhány fekvőrendőr zavart be, ugyanis ezeket se felfestéssel, se táblával nem jelölik az esetek többségében. De egyben maradt az autó, pedig átmentünk vagy 4-5 fekvőrendőrön 140 km/óra sebességgel. És így mintegy 1 óra múlva elértünk Iszmailíjját. Csakhogy. Ott nem volt egy szál komp se. Mentünk némileg északra, ahol találtunk egy csapat srácot, olyan fél 3 körül, akik mondták, hogy igen, itt a komp, ők is arra várnak. Ha van kedvünk, csatlakozzunk, reggel 6-kor indul az első. De van még inkább északon egy híd, mehetünk arra is. Mi inkább ezt választottuk, és jónéhány perc reménytelennek tűnő keringés után megtaláltuk az útirányt, és mentünk rendületlenül északnak. Port Said már csak körülbelül 50 km-re volt, amikor megláttunk a távolban egyenes lámpák sorát, és elkezdtünk reménykedni, hogy ez lesz a híd. És valóban az volt! A Földközi-tenger partjától alig néhány tíz km-re megtaláltuk a Mubarak Peace Bridge-et, ami akkor valódi megváltásnak tűnt így az éjszaka közepén. A híd éjjel is gyönyörű, van benne egy meredek ív. Nem utolsósorban pedig át lehet rajta jutni a Sínai-félszigetre! :-) 

Az útvonal

Innen már sima dolgunk volt, csak egyenesen kellett dél felé menni az igen hosszú úton. Ezt már előre kiválasztottuk: előbb lemegyünk Sharm el-Sheikhbe, és onnan fel Dahabba, mert ez tűnt a könnyebbik és rövidebb útnak. Ahogy így mentünk lefelé, volt egy-két checkpoint, de nem minden kilométernél, tehát elviselhető volt. Mindenki végtelenül kedves volt, senki nem szívózott. A legtöbbször meg se nézték még az útlevelünket se. Mi viszont szorgosan tankoltunk minden benzinkútnál, mert sosem tudtuk, mikor jön a következő, de azért egy 50-100 km-ként azért mindig volt egy - ami nyitva is volt egész éjjel, pedig nem úgy tűnt elsőre, hiszen teljesen kihalt volt. De ahogy bekanyarodtunk, egyből termett ott valaki, aki megtankolta a kocsinkat, és mehettünk is tovább. Ja igen, a benzin ára! Most felmentek az árak az utóbbi időben, így 1 liter 1,75 egyiptomi fontba, tehát nagyjából 60 Ft-ba kerül. Igen, nem elírás. Kb. 60 Ft. Shop a legtöbb benzinkúton nincs éjszaka nyitva, nappal általában a legminimálisabbakat meg lehet venni minden benzinkútnál: innivalót és rágcsálnivalókat.

Az út tehát hosszú volt a hídtól Sharm el-Sheikhig, és az első harmadánál jött is a meglepetés: bizony, van "tunnel" Szueznél, tehát nem kellett volna mintegy 250 km-t kerülnünk - de sebaj, ez akkor éjjel már nem érdekelt minket. Egyszerűen csak eldöntöttük, hogy oké, erre jövünk visszafelé. Ekkor már igencsak pirkadt, amikor többször úgy éreztük, hogy nem bírjuk tovább: pillanatokra elaludtunk, és időnként álmodtunk is. Én sétáló embereket, a pasim, aki vezetett, pedig biciklistákat. Végül reggel 6 körül döntöttünk úgy, hogy akár szálláson, akár csak félreállva az autóban, de aludnunk kell egy kicsit. Szállást nem találtunk, ezért El Tur felett olyan 40 km-rel egy kisebb település határában leparkoltunk, hátradöntöttük az üléseket, és aludtunk egy órát. Végül aztán nagyon kényelmetlen volt az egész, és már nagyon sütött a nap is, így összeszedtük magunkat, és továbbindultunk. El Turban még kicsit kavarogtunk az utcákon, de aztán elértünk Sharm el-Sheikhbe, ahol szerettünk volna egyet vízipipázni, de mivel a belvárostól csak 1 km-re lehet legközelebb parkolni, ezért úgy döntöttünk, hogy oké, akkor már érkezzünk meg végre Dahabba, ott majd vízipipázunk.

Ez már a reggel: megérkezés Sharm el-Sheikhbe. Vízipipázni nem tudtunk, de legalább Dahab közel volt már.

A dahabi utat nem lehet eltéveszteni Sharm el-Sheikhből, pláne, hogy már több hónapot töltöttünk Dahabban kisebb-nagyobb etapokban. Dahab mindössze 80 km-re volt már. Ami változás, hogy sokkal több lett a közlekedési tábla, de ezen kívül már tényleg csak oda akartunk érni. Ez reggel 9-kor sikerült is, és egyből megtaláltuk a szállásunkat, a Dahab Plazát. A leparkolás-becsekkolás-csomagjaink felvitetése után bedőltünk az ágyba, és aludtunk is a délután közepéig.

Hamarosan innen folytatjuk. Addig is böngéssze át akciós egyiptomi utazás ajánlatainkat!

Ahogy Egyiptomi utazás című, tegnapi bejegyzésünkben ígértük, ma elkezdjük a két hétig tartó, Kairó - Dahab - Kairó utunk leírását. Először is, az EgyptAir járatával utaztunk: a nagyon kultúrált, menetrendszerinti gép 15:45-kor indult a Ferihegy 2-ről. A jegyet utazási irodánkon keresztül lehet foglalni, és ha szerencsések vagyunk, igen olcsón megúszhatjuk, illetékekkel együtt. Mi nagyon kényelmesen értünk ki a reptérre, de kiderült, hogy még éppen időben: 15:00-ig lehetett becsekkolni. Mi voltunk az utolsók, de minden simán ment. Pláne azzal a tudattal, hogy előző nap esett le itthon az első nagyobb hó, és mi az igazi télből mehetünk a nyárba, Egyiptomba.

Becsekkolás után átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Valahogy sosem lehet megszokni, hogy még a csizmát is le kell venni ahhoz, hogy az embert végül felengedjék a repülőgépre. Ezen a kellemetlenségen túljutva egyből vettünk egy kis olvasnivalót: volt is rá időnk, a gép késett egy 20 percet, de legalább kifújtuk magunkat. A repülőn a személyzet barátságos volt, hideg ételt és szokásos italkínálatot szervíroztak a 3 órás út közben. Ez az idő szinte elrepült, bár filmet nem vetítettek. A megszokott charterjáratokhoz képest szokatlan volt, hogy nem láthattuk a kijelzőn a hátralévő menetidőt, a magasságot és hasonló adatokat, de ehelyett a tájban gyönyörködtünk.

Már sötét volt, amikor helyi idő szerint, tehát +1 órával számolva, 20:10-kor landolt a gépünk Kairó repterén, a Cairo International Airporton (CAI). Nem mondhatom, hogy csak úgy megcsapott minket a forróság, hiszen decemberről beszélünk, de mindenesetre még este is érezhető volt a meleg a budapesti mínuszokhoz képest. A csomagjaink rendben megérkeztek, utána kiváltottuk a vízumot fejenként 15 dollárért, kitöltöttük a belépős papírt, amit lepecsételtek, majd egyből ellenőriztek is.

Ezután a szokásos kötelező kör után indultunk el megkeresni az autós cég pultját, amit nagyon gyorsan meg is találtunk, pedig azért elég nagy a kairói reptér. Tudtak a foglalásról, és mintegy fél óra után át is vehettük a bérelt kocsinkat: egy egész jó állapotban lévő Subarut, teli tankkal. A kölcsönszerződésen fel volt tüntetve, hogy az autó hol volt előtte megsérülve - és már előre lelőjük a poént: mi nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy további karcolást sem ejtettünk a kocsin, ami nagyon nagy teljesítmény az egyiptomi vezetési stílust tekintve. Fontos infó, hogy a kölcsönzési díjon túl a cég zárol egy bizonyos összeget addig, amíg visszavisszük az autót - így azzal a pénzzel nem tudunk gazdálkodni a nyaralás ideje alatt. Nekünk ez most 350 dollár volt. De ettől ne ijedjünk meg, mert tényleg feloldják utána a pénzt, csak biztosítékként kell nekik: ha például több km-t megyünk a megengedettnél vagy kárt okozunk az autóban.

A papírok intézése közben vettünk Kairó térképet a reptéren. Aranyos kis sztori, hogy a booking.com-on keresztül foglaltuk a szállást erre az első estére Kairóba, és megvolt az utcanevünk, de nem tudtuk, hogy kell eljutni odáig a reptérről. Ezért megkértük a reptéren a térképes boltban dolgozó két srácot, hogy mutassák meg, hogy nagyjából merre van az utca. És ők megtalálták 2 perc keresés után. Alexandriában Mondtuk, hogy ez így nem lesz jó. Akkor ők tovább kerestek, de nem találták meg. Hát így vágtunk neki az útnak, mert végülis megtaláltuk mi, legalább a térképen.

A vezetési stílust nagyon is szokni kellett: éjszaka alig használnak lámpát, a sávokkal nem foglalkoznak, ahány kocsi vagy egyéb jármű elfér egymás mellett, annyi megy. Közlekedési tábláik nincsenek, illetve felfedeztünk egyet: ezen egy duda volt áthúzva. Mert igen, a duda az egyiptomi közlekedés egyik fő eszköze: mivel indexet nem használnak, dudálva jelzik, ha úgy érzik, hogy sávot kell váltaniuk vagy új sávot kialakítaniuk, de akkor is, ha csak köszönni akarnak, mert tetszik nekik a kocsink. A dudán kívül a másik, egyben utolsó fontos eszköz az autók lámpája, de ezt szinte kizárólag csak villogásra használják. A duda és a villogás irányítja hát az egyiptomi utakat. Még csak a közlekedési lámpák se, hiszen többször ránk dudáltak, amikor megálltunk a pirosnál. Illetve bizonyíték arra, hogy alig használják éjszaka az autó világítását: az éjszakai út során egy checkpointon a rendőrök is ránkszóltak, hogy "hé, világít a lámpátok."

Azonban ez még arrébb van, először Kairóban próbáltuk megtalálni a szállást. A belváros megvolt, és valahol az utca környéke is. Az utcát viszonylag nehezen találtuk meg, mert utcatáblák nem kifejezetten jellemzőek - illetve este nem igazán láthatók. Nappal már jobban feltűnnek, egy kis gyakorlat után, de első este erre esély sem volt. Az utcatáblákat feladva fél óráig azzal is próbálkoztunk, hogy megkérdeztük a járókelőket és a rendőröket, hogy hol az utca, amit keresünk, és meglepetésünkre mindenki egyből tudta. Na ja. Egyből mutatták, hogy persze, itt a sarkon. Bármelyik sarkon voltunk is. Hát, rájöttünk, hogy Kairóban nem szabad megkérdezni senkitől az irányt, mert senki nem mondaná meg, hogy még sosem hallott az adott utcáról. Hogy büszkeségből, vagy mert hogy nem akartak csalódást okozni, nem tudjuk. Mindenesetre jó tanulság a jövőre nézve is. Szóval 2 és fél óra után megtaláltuk az utcát, de a szállást nem, akárhányszor is mentünk végig az utcán, így éjjel fél 1-kor úgy döntöttünk, hogy elindulunk Dahabba. Ami minimálisan is 600 km-re van Kairótól.

Holnap folytatjuk. Addig is nézze át egyiptomi utazás ajánlatainkat! Akciós egyiptomi utazás

Egyiptomi utazás nyaralás Egyiptomban

Igen, télen is lehet nyaralni Egyiptomban.
Egyiptomi utazás, nyaralás Egyiptomban ajánlatok
 Most kaptuk ezt a képet az egyiptomi Dahabból.  A búvár bázison ezt mérték, ez biztos forrásból származik, hiszen a lányomék küldték nekem.

Eszerint napközben , árnyékban az egyiptomi Dahabban 29 fok volt a levegő hőmérésklete, a Vörös-tenger vízhőmérséklete 23 fokos. Ugyanilyen idő van Hurghadán és Sharm El-Sheikh-en is. Ez jó hír nemde?

Egyiptomi utazás last minute áron, kattinson ide: Egyiptomi utazás nyaralás Egyiptomban

Most érdemes last minute olcsó akciós utazásra befizetnünk ez nem kétséges.  Relatíve olcsón el lehet jutni Egyiptomba, ahol tombol a meleg és nem esik az eső. Last minute utak várják azokat, akik most szeretnének Egyiptomba utazni és Egyiptomban nyaralni. Majdnem olcsóbb, mint egy egyhónapos szolárium, wellnes bérlet. HA ez mégsem így lenne, akkor tévedtem, de én mégiscsak jobban szeretnék Egyiptomba utazni és ott nyaralni , mint itthon lenni ebben az esős hidegben. Irány Egyiptom és biztos, hogy egy szép nyaralás vár ránk Egyiptomban.

Az egyiptomi utazás élményét szeretnénk teljesebbé tenni, hogy ma egy rövid bevezetést nyújtunk az iszlám művészetébe. Hiszen egy egyiptomi utazás során úton-útfélen találkozni fogunk az iszlám művészettel - legyünk képben, hogy mit látunk. Persze ezek nem csak egyiptomi jellegzetességek: bármely arab országba utazunk is, találkozni fogunk az iszlám művészet remekeivel.

 Az iszlám építészetre jellemző, hogy rengeteg díszítést használ, mégpedig annyira, hogy az üres felületek szinte sehol nem láthatók. Annak köszönhetően, hogy tiltott az emberábrázolás, nagyon magas szintre emelkedett minden más motívum kialakítása egy-egy épület díszítésénél: így gyönyörű geometrikus motívumokat, és stilizált növényeket, állatokat és írásjeleket láthatunk egy-egy iszlám építményen. Ezeket a mintákat az ismétlődés és egymásba fonódás is jellemzi. A leggyakoribb színek a zöld, illetve a kék, a fehér és az arany.

• Az iszlám építészet legjellegzetesebb templomtípusa a mecset, amelyből az elsőt 622-ben építtette Mohamed próféta Medinában. A mecsetnek kétféle változata létezik: az egyik a medzsid, az egyszerű mecset, amelyet hétköznapokon használnak az iszlám hívők; a másik a dzsámi, amit a különleges pénteki napon keresnek fel. Ha egyiptomi utazást tervezünk, vagy bármely más arab ország az úticélunk a következő nyaralás során, jó tudni, hogy náluk a péntek az, ami nálunk a vasárnap: a hívők ekkor mennek templomba (és itt tényleg mennek), ekkor kicsit lazább a dolgok rendje, egy-két üzlet zárva tarthat és hasonlók. Persze alapvetően egy átlagos egyiptomi a hét minden napján legalább 12 órát dolgozik, hogy aztán másfél-kéthavonta egy hetet a családjával tölthessen és eltartsa őket, így nem kell aggódnunk, hogy pénteken nem lesz nyitva semmi. De igen, nyitva lesz, csak kicsit vasárnapias hangulatban. Ám visszatérve a mecsetekhez: mindkét fajtába tartozó mecset imaudvarral rendelkezik, amelyet árkádok vesznek körbe, és amelynek közepén egy rituális mosdáshoz használt kút található. amelyet árkádok vesznek körbe. Itt található a Mekka felé tájolt , gazdagon díszített fal, kibla és az ebből középen nyíló imafülke, a mihráb. (Fontos, hogy Mekka felé - és nem kelet felé - tájolják ezt a falat - ahogy az imát is mindig Mekka felé végzik el. Igaz, tőlünk nézve keletre van.) Belül, az épületben van az imaterem, és a mecset mellett mindig áll egy minaret is, ami funkcióját tekintve egy magas imatorony - ennek a tornyából hívja a müezzin naponta ötször imára a hívőket. Nálunk tehát a harang helyett müezzin van.
• Egy másik jellegzetes építményüket, a sírkápolnát türbének nevezik. Ez az előkelő iszlám vallásúak temetkezési helye, amelynek az alaprajza többnyire nyolcszögletű.
• A medresze a középkorban elterjedt kolostoriskolákat jelöli, amiknek szintén van egyedi jellemzői: egy medresze egy oszlopos udvar köré szimmetrikus elhelyezett lakószobákból áll. A bejárat az udvar négy sarkában volt és minden medreszéhez tartozott egy dzsámi, tehát pénteki mecset is.
• A misztikus nevű karavánszeráj tulajdonképpen vendégfogadót jelöl a karavánutak mellett, így vendégszobák és istálló található bennük. Jellemző a karavánszerájokra is az udvar megléte.

Gondoljunk csak a perzsa szőnyegekre, és máris rájövünk, hogy mennyire fontos része az iparművészet az iszlám kultúrának!  Az iszlám textilművészet tehát messze földön híres, és nem csak a szőnyegek miatt: mindenféle szövetet nagyon aprólékosan megterveznek és kiviteleznek, ha művészetről van szó a selymektől a brokátokon át a falikárpitig. A keleti szőnyegek jellemzője, hogy általában a középpontban található egy fő motívum - a medalion - , és a szőnyeg szegélyén végig díszítések - bordűr - futnak végig. Az imaszőnyeg a keleti szőnyegek egy gyakori fajtája, ugyanis az iszlám hívők ezen imádkoznak akár naponta ötször (naponta ugyanis mindig ötször imádkoznak, de nem mindig kell használniuk imaszőnyeget, csak akkor, ha a hely nem tiszta). Az imaszőnyeg épp ezért más elrendezésű: a rajta lévő motívumok Mekkára és a mecsetek imafülkéjének mintájára utalnak, és sokszor nem centrális elrendezésűek. Gyakori, hogy az állandóságot szimbolizáló életfa, az isteni fényre utaló mécses és a rituális mosdást szimbolizáló vizeskancsó is megjelenik egy-egy imaszőnyegen. Az iparművészet kiemelkedő ága még a kerámiaművészet. Ma az iparművészet nagy hírneve úgy csapódik le az egyiptomi mindennapokban, hogy a bazárban elképesztő mennyiségű szőnyeget és főleg pólókat találhatunk, illetve nagyon sok a kerámiából, főleg alabástromból készült szuvenír. Persze a szőnyegek tucatáruk, a pólókban leginkább az a művészi. ahogy az árus megpróbálja eladni őket, és a kerámiák között is sok a hamisítvány, amit gipszből készítenek. Ettől függetlenül azért vannak tényleg szép szőnyegek és szép kerámiák is, nyugodtan hozzunk belőle itthonra, de ne gondoljuk, hogy bármelyik is egyedi lenne. Az ilyesmit egy megbízható műkincskereskedőnél és a múzeumokban keressünk.

Az épületek díszítésénél már említettük, hogy gyakran használtak stilizált írásjeleket, aminek a művészete a kalligráfia. A kalligráfia fő használati területét mégiscsak a könyvek jelentették, ahol illusztrációként miniatúrákat is készítettetek.Ez utóbbiakat nem is mindenki sorolja az iszlám művészethez, ugyanis a legtöbb miniatúrán emberek is vannak - ami teljesen ellentmond az emberábrázolás tilalmának, amelyet a próféta határozott meg.De a kalligráfiák mindenképp gyönyörűek. Igaz, a gyakorlatlan európai szemnek az egyszerű arab betűk is művészien hatnak. Szuvenírként például mindenkinek ajánlható a szinte mindenhol olcsón, 10-20 egyiptomi fontért kapható Korán.

Megjött a kedve egy egyiptomi utazáshoz? Nézze át legfrissebb, akciós egyiptomi utazás ajánlatainkat!

Forrás: Imrehné Sebestyén Margit: A képzelet világa 1. Rajz és vizuális kultúra, Apáczai, Celldömölk, 2009

Egyiptomi utazás az álmunk, mert imádjuk az ókori Egyiptom kultúráját? Odavagyunk a piramisok és a templomok misztikus hangulatáért, az ezernyi színnel megfestett papiruszokért és a monumentális szobrokért? Akkor tudjunk meg róluk többet - és utazzunk!

Ebben segítünk most, ugyanis így az iskolakezdés napján a kezünkbe került egy csodaszép tankönyv, A képzelet világa - Rajz és vizuális kultúra 1., amiben több oldalt is szentelnek az egyiptomi művészetnek. Kigyűjtöttük belőle az érdekességeket, hogy ha esetleg nincs egyiptomi útikönyvünk, akkor is tisztában legyünk az alapokkal.

AZ ÓKORI EGYIPTOM KORSZAKAI

• Óbirodalom: Kr. e. 2 635 - 2 155
• I. Átmeneti kor: Kr. e. 2 155 - 2 040
• Középbirodalom: Kr. e. 2 040 - 1 785
• II. Átmeneti kor: Kr. e. 1 785 - 1 552
• Újbirodalom: Kr. e. 1 552 - 1 070
• III. Átmeneti kor: Kr. e. 1 070 - 712
• Kései kor: Kr. e. 712  - 332
• Görög-római kor: Kr. e. 332 - Kr. u. 395

Tipp: az ókori Egyiptom történelmében való elmerüléshez jó szívvel ajánljuk Kákosy László kiváló munkáját, A Ré fiait.

A MŰVÉSZET FŐ TÉMÁI

• Istenek: az egyiptomiak számos istenséget tisztelték, akiket ember és állatalakban is ábrázoltak. Érdekesség, hogy ezeket az istenségekhez társított állatokat a valóságban is tisztelték - ilyen például a pávián, a macska vagy a szkarabeusz. Gyakori az isteni ábrázolásnál a Nap és a Hold feltüntetése.
• Fáraók: mivel a fáraók az istenektől származtatták hatalmukat és magukat is isteni eredetűnek tartották, ezért isteni tulajdonságokkal felékesítve jelenítették meg őket a korabeli művészek. A fáraók jellegzetes ábrázolása szerint mindegyikükön van paróka, tolldíszes korona, díszes gallér és hosszú szakáll.
• Temetkezés és halállal kapcsolatos szertartások: az egyiptomiak hittek abban, hogy a lélek a test halála után tovább él, és fontosnak tartották, hogy a halál után segítsék a lelket az útján. A számos ilyen témájú ábrázolás éppen ezt az utat segíti. A lélek útjának egyengetésén kívül kiemelt szerepet kapott a test tartósítása is: erre a célra szolgált a mumifikálás. Anubiszt gyakran látni ezeken a képeken, ő ugyanis a ‘bebalzsamozó’, az ‘istenek orvosa’. Az ábrázolások mellett általában szövegek is olvashatók - ilyen formában maradt meg például az Egyiptomi Halottak Könyve, ami átfogó képet nyújt az ókori egyiptomiak túlvilághitéről. Bevezetésként ajánljuk Barry Kemp magyar nyelven is elérhető könyvét.
• Hétköznapi élet: az ókori Egyiptom mindennapjait ismerhetjük meg, amikor a különböző munkákat, zenészeket, táncosokat és szertartásokat ábrázoló műveket tanulmányozzuk. A hétköznapi jeleneteken az akkori viselet is megjelenik: a férfiak ágyékkötőt, a nők pedig hosszú ingruhát (kalaszíriszt) hordtak. Az előkelők ékszereket, vállgallért, fejdíszeket és bőrszandált, ünnepekkor parókát is hordtak.

ÉPÍTÉSZET

Sokat elmond az ókori egyiptomiak gondolkodásmódjáról a tény, hogy lakóházaik kevésbé voltak tartósak, mint a sírépítmények és templomok, amelyek az örökkévalóságnak szóltak. Emiatt kevés lakóépület maradt fenn, ugyanis ezeket agyagból és téglából építették, lapos tetővel, míg a sírépítmények és a templomok óriási kövekből épültek, monumentális méretben.

Háromféle sírépítményt különböztethetünk meg: a masztabát, a piramisokat és a sziklasírokat.

1. A masztabák négy falú, lapos tetejű sírépítmények, amelyeket az Óbirodalom idején építettek. Alatta volt a sírkamra és az ide vezető akna, benne pedig egy áldozati kápolna és a szerdábnak nevezett, teljesen befalazott szoba, amelyben a halott életnagyságú szobra állt. A szerdáb falán csak egy apró lyuk volt, hogy a halott lelke a szoborból nézhesse az áldozati kápolnában zajló szertartást.
2. A piramisok a fáraók mészkőből épült óriási sírhelyei, amelyek közül az elsőt Dzsószer fáraó építésze, Imhotep tervezte. Ez az első piramis még lépcsős alakú volt, és az egyiptomi Szakkarában tekinthető meg. Az legismertebb piramis típusa, a gúla-alakú piramis aztán ebből alakult ki Kr.e. 2 600 környékén: ezeket láthatjuk a Gízai-fennsíkon, Kairóban. A három nagy gízai piramis nagysági sorrendben a legmagasabbtól: Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz. A piramisokon belül több kamra, járat és terem található. Érdekesség, hogy a három piramis úgy pontosan úgy helyezkedik el, mint az Orion csillagképen az Orion-öv - erről az elméletről bővebben Robert Bauval és Adrian Gilbert Az Orion-rejtély című könyvében olvashatunk, aztán vagy egyetértünk vele vagy sem. Fontos tudnivaló, hogy a piramis nem önmagában álló építmény, hanem egy óriási nekropolisz egy része, ahová többek között tartozik még a halotti bárka, az előkelők sírjai és különböző templomok is.
3. A sziklasírok nem meglepő módon sziklák mélyébe vájt sírok - ezek tulajdonképpen egészen mélyen fekvő termek, ahová viszonylag tágas folyosók vezetnek le a felszínről. A falakon számos ábrázolás és szöveg látható-olvasható. A Luxornál fekvő Királyok Völgye ilyen sziklasírok helye.

A templomok kialakítására szintén különös gondot fordítottak a fáraók korában: ezeket az építményeket is az örökkévalóságnak szánták - és sikerrel is jártak, hiszen több ezer évvel később élünk mi most, és még mindig gyönyörködhetünk számos ókori egyiptomi templomban. A személyes kedvencünk a Karnaki Templom, ami talán még a piramisoknál is nagyobb élményt jelent. Kétféle templom létezett az ókori Egyiptomban:

1. A túlvilági élet templomai a halál utáni szertartások helyszínei voltak.
2. A kultusztemplomok pedig az istenek tiszteletére szolgáltak. Itt az adott istenség szobrai találhatók, számos oszlop, és az áldozat elvégzéséhez szükséges hely - ugyanis az ókori egyiptomiak rendszeresen áldoztak az isteneiknek. A templom előtt mindig volt felvonulási útvonal vagy szent út, amely a templomba vezetett, és amelyet szent állatok szobrai szegélyeztek.

SZOBRÁSZAT

Gondoljunk csak Tutankhamon kincseire vagy a gigantikus méretű abu szimbeli szobrokra, és rájövünk, hogy az ókori Egyiptomban nagyon fejlett és fontos volt a szobrászat. Most a fő jellemzőket ismertetjük: 

• főleg embereket és emberi vagy állati testben lévő istenségeket, illetve szent állatokat ábrázoltak,
• előre néznek a szobrok,
• tekintetük ünnepélyes, tartásuk egyenes,
• szimmetrikusság jellemzi a szobrokat,
• olykor óriási méretűek a szobrok, amelyek az ábrázolt istenség vagy uralkodó nagyságát voltak hivatottak kifejezni. A nagy méretű szobrok jellemzője az elnagyoltság a kisebb szobrok aprólékos kidolgozottságához képest,
• a szobrok anyagánál is megjelenik a tartósság kérdése: a kevésbé fontos szobrok fából és mészkőből készültek, míg a fáraó- és istenségszobrok kemény kőből, például gránitból, márványból vagy alabástromból. Bizonyos szobrokat sziklába faragtak,
• az ábrázolt személyhez kötődő jelképek és hieroglifák is szerepelnek a legtöbb szobron,
• a szobrokat színezték is,
• testtartás tekintetében az ülő szobroknál a kéz a térden pihen vagy összefonva van a mellkason; álló alakoknál pedig jellegzetesség a bal láb kinyújtása és az, hogy előrelépésnél mindkét talp teljesen a földön van,
• természetesen nem csak egész alakos szobrok készültek, gyakori például a mellszobor is,
• a fiatalabb vagy kisebb rangú embereket akár jelentősen kisebb méretben ábrázolták, mint a rangosabb szereplőket,
• az Újbirodalomig az idealizáltabb ábrázolás volt az elterjedt, de ekkortól a realistább megjelenítés terjedt el,
• a múmia alakú szobrok neve: usebtik,
• a domborművek neve: releifek, amelyek készülhettek kőből vagy fémből.

FESTÉSZET

A festészet is igen jelentős művészeti ág volt az ókori Egyiptomban.

• Jellemzője, hogy a művészek nem használtak árnyékolást és színátmeneteket,
• a hátteret egységesre festették,
• nem törekedtek arra, hogy egységes nézőpontból fessenek meg egy adott jelenetet,
• és arra sem, hogy a távolabb lévő alakokat kisebbnek-halványabbnak ábrázoljanak.
• A hatalommal összefüggött az ábrázolt személyek mérete a képen.
• A művészek főleg oldalnézetből festették az alakokat, amelyeknek azonban néhány részletéhez elölnézetet használtak.
• A teret és az időt sorokkal elkülönítve érzékeltették: az alsó sorban lévő események hozzánk közelebb és/vagy korábban történnek, mint a felsőbb sorokban lévők.

Máris elkezdene szervezni egy egyiptomi utazást? Kattintson honlapunkra a legújabb, akciós egyiptomi utazás ajánlatainkért!