Egyiptomi utazás, Egyiptom vallásai : Az Iszlám
Egyiptomi last minute olcsó utazási ajánlatok: Egyiptomi utazás
Egyiptomi utazás során nem árt, ha tisztában vagyunk az Iszlám szó jelentésével, hiszen egy muzulmán országba utazunk.
Az iszlám (arabul al-iszlám ) arab, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezetőszerep. Hívői, a muszlimok azonban az iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.
Az Iszlám szó jelentése: a Magasztos Allah iránti alázat, s belenyugvás, odaadás a törvényeivel, szabályozásaival szemben.
Az igaz muzulmán mindig Allah - magasztaltassék - parancsa alapján cselekszik, s elkerüli azt, amit Ő megtiltott, s a Törvényeivel szemben alázattal és elfogadással viseltetik, s minden helyzetében, életének minden pillanatában Őt hívja döntőbíróul.
A Magasztos mondta: „De nem, az Uradra! Nem hisznek ők addig, mígnem téged hívnak döntőbíróul abban, amiben vita támadt közöttük. Majd pedig nem éreznek magukban visszásságot azzal kapcsolatban, amit döntöttél, s teljes alázattal vetik magukat alá annak.” (Korán:4:65)
„Midőn a hívők szólíttatnak Allahhoz és a Küldöttéhez, hogy döntsön közöttük, akkor az ő szavuk csupán annyi, hogy azt mondják: halljuk és engedelmeskedünk." (Korán: 24:51)
Ezen elvek alapján éltek és ténykedtek az első muzulmánok - Allah legyen elégedett velük - ők engedelmeskedtek Allahnak és a Küldöttének úgy a kellemes mint a kellemetlen dolgokban, a nehéz helyzetekben és a könnyű helyzetekben egyaránt, a parancsolatokat elfogadták, hogy teljesíthessék azokat, a törvényi rendelkezéseket tanulmányozták és tudták, hogy aszerint cselekedhessenek.
Akármire is kaptak parancsot azt teljesítették, s bármitől is tiltattak el azt elkerülték. Bármi is érkezett hozzájuk kinyilatkoztatásként Allahtól és a Küldöttétől, annak teljes odaadással és tiszta szívvel vetették alá magukat, s teljesítették az azokban megtalálható követelményeket - alázatos szívvel.
Parancsot kaptak arra, hogy az egyistenhitet kövessék, ők lerombolták a bálványokat és egyedül Allahot szolgálták. Elrendeltetett számukra az ima, megtartották hát azt, parancsot kaptak a zakátra (az alamizsna-adóra) teljesítették azt, vagy parancsot kaptak arra, hogy tartózkodjanak a test és a lélek élvezeteitől a böjt ideje alatt, nos ők tartózkodtak azoktól.
Avagy parancsot kaptak arra, hogy a kivonulást és a zarándoklatot egyedül Allahnak szentelve végezzék el, így tettek.
Esetleg arra, hogy vagyonukkal és életükkel küzdjenek Allah Útján, ők így tettek.
Megtiltatott a számukra a bor élvezete és ivása, kiöntötték!
Megtiltatott a számukra a bűnös parázna életmód, kerülték azt!
Megtiltatott a számukra az uzsora, nem használták azt többé!
Megtiltatott a számukra a szerencsejáték (maysir) megtiltották azt maguknak.
Senki nem keresett ezekre a fent említett dolgokra mentséget, kibúvót, s a parancsolatok teljesítésében és a tiltások betartásában nem találtak elviselhetetlen nehézséget.
Síita Iszlám
A síita iszlám, arabul síat Ali ( – Ali pártja), vagy röviden sía ( párt) az iszlám legnagyobb vallási kisebbsége, mely ma a muszlimok 10-20%-át egyesíti. A többségi szunnita iszlámtól alapvetően abban különbözik, hogy Mohamed próféta és veje-unokatestvére, Ali utódai – ahogy ők nevezik, „a ház népe”, vagyis ahl al-bajt – számára kiemelt szerepet biztosít. Hogy ez milyen természetű, az szektánként eltér, de összességében elmondható, hogy kizárólag Alit ismerik el legitim kalifának, és – szintén irányzattól függően – bizonyos számú fiú utódait tévedhetetlen, isteni tudást birtokló imámoknak tekintik. Az iráni hatások által kezdettől fogva befolyásolt, sosem egységes síita mozgalom eleinte politikai irányzatként működött, csak az évszázadok folyamán vált vallási jellegűvé.
Nem egy szélsőséges irányzat a szorosan vett monoteizmust meghaladva isteníti az imámokat, és a síita irányzatok többségében fontos szerep jut az úgynevezett mahdihoz kötődő megváltástannak is. Jelenleg a tizenkét imámot elismerő imámita vagy tizenkettes sía ( iszná asarijja) a legelterjedtebb (Iránban 1502 óta államvallás, Irakban és Libanon területén jelentős kisebbségei élnek), de a történelem folyamán komolyabb jelentőségre tett szert a hetes (iszmáilijja) és az ötös sía (zajdijja) is.
Allah Küldötte - Allah áldja meg - egyszer egy férfi kezén látott egy arany gyűrűt, lehúzta azt és eldobta, s így szólt: A Tűz parazsára vágyakozik akárki is közületek, s azt a kezébe is veszi!
Miután Allah Küldötte - Allah áldja meg - elment, azt mondták a férfinak: vedd fel a gyűrűdet, s húzz hasznot belőle!
Ő így felelt: Allahra mondom, nem veszem azt fel! Hiszen Allah Küldötte - Allah áldja meg - már eldobta azt!
Az Uhud-i csata napján egy asszony sietve közeledett, s már majdnem meglátta a csatában megölteket. Allah Küldötte nem akarta, hogy ez az asszony meglássa azokat, s mondta: az asszonyt, az asszonyt!
Az-Zubayr bin al-Awamm mondta: jól megfigyeltem és azt láttam, hogy ez az anyám, Safiyya, akinek a tudomására jutott, hogy a társítók megölték a testvérét Hamzát - Allah legyen elégedett vele - s meg is csonkították, s az asszony látni szerette volna őt.
Az-Zubayr mondta: sietve igyekeztem hozzá, s megragadtam mielőtt még elérhetett volna a megöltekhez, s sírva verte a mellemet és eltaszított - hiszen ő erős asszony volt - s így szólt: távozz tőlem! Most nincs itt helyed!
Szunita Iszlám
A szunnita iszlám négy bevett jogtudományi iskolája (madzhabok) a 8-9. században alakult ki. Ezek abban térnek el egymástól, hogy az iszlám vallásjog alkalmazásában milyen forrásokat és eszközöket tekintenek megengedhetőnek.
Mára négy bevett vallásjogi iskola maradt fenn:
Az Ahmad ibn Hanbaltól eredő, ma az Arab-félszigeten elterjedt „hanbalita” vallásjogi iskola a legszigorúbb, amely a leginkább a kinyilatkoztatásra és a hagyományra támaszkodik. Számára csak a Korán és a szunna jogforrás, az Arab-félszigeten a legelterjedtebb.
Az Abú Hanífa nevét őrző „hanafita” iskola, amely a hagyományokkal szemben az egyéni értelmezést és az analógiás ítélkezést részesíti előnyben, és nagyjából az Oszmán Birodalom hajdani területein és Közép-Ázsiában egyeduralkodó.
Egyiptomtól nyugatra a Málik ibn Anasz követőit tömörítő „málikita” madzhab dominál, melyben a hagyományok mellett a közmegegyezés kap hangsúlyt, azaz úgy vélik, ha a Korán és a szunna nem adnak felvilágosítást, a közmegegyezés (idzsma) is jogforrás. Észak-Afrikában a legelterjedtebb.
Végezetül a fekete-afrikai, illetve dél- és kelet-ázsiai muszlim területeken domináns „sáfiita” irány – alapítója Abú Abdalláh as-Sáfií – középutas megoldást képvisel a málikiták és a hanafiták között, azaz mind az analógia, mind a megegyezés jogforrás. Kelet-Afrikában és Délkelet-Ázsiában a legelterjedtebb.
Az egyes iskolák kölcsönösen elismerik egymást. A különbségek az egyes iskolákhoz tartozó értelmezőknél, vallástudósoknál nem feltétlenül a vallásjogi tételek különbözőségében, hanem az elfogadott értelmezési módszerek különbözőségében mutatkozik meg. A négy ortodox iskolán belül további aliskolák is kialakultak.
Az egyes irányzatok határai nem húzhatók meg pontosan, sokszor átfedik, áthatják egymást. Mivel az iszlámban a teológia szerepét elsősorban a vallásjogi értelmezések töltik be, az ortodox szunniták között élesen megmutatkozó irányzatokról, illetve az iskolák intézményes szétválásáról nem beszélhetünk. Az eltérések az autentikus jogforrások meghatározásában és elfogadásában mutatkoznak meg. Az iskolák többnyire[J 15] elfogadják egymást, a közöttük fennálló ellentétek a századok folyamán elcsitultak, a problémás kérdésekre gyakorlati válaszokat találtak. A hívő jogorvoslattal bármelyik iskolához fordulhat, bár többnyire a lakóhelye szerinti madzhabot részesíti előnyben.
Muszlin Testvériség
A Muszlim Testvériség vagy Muszlim Testvérek (Arabul: – al-ihván al-muszlimún, teljes nevén – dzsamáat al-ihván al-muszlimín, „A Muszlim Testvérek Szervezete”, sokszor röviden (al-ihván, „A Testvériség”) több közel-keleti iszlámista szervezet neve. Az elsőt Egyiptomban alapították 1928-ban, de azóta több más országban is megjelentek.
Iszlám miszticizmus
Szufizmus
A szúfizmus vagy a szúfi út elnevezés egy filozófiáját és világképét illetően heterogén irányzat-csokrot takar. A szúfi út elnevezés sokkal inkább megfelel a szúfi jellegnek, hiszen itt alapvetően nem egy tanítás-rendszerről, hanem életmódról, szemléletről van szó. Legfontosabb közös jellemzőjük, hogy döntő többségükben az iszlám követőinek vallják magukat, illetve erősen misztikus jellegű irányzatokként az iszlám ezoterikus igazságát hirdetik.
A szúfizmus az iszlám misztika hiedelem- és szokásrendszere. Sok muszlim hívő ezen az úton, Isten közvetlen, személyes megtapasztalása által próbál rálelni Isten szeretetére és megismerésére. A szúfizmuson belül többféle misztikus út létezik arra, hogy valaki megismerje az emberi és isteni természetet, átélje az isteni szeretet érzését és elérje az igazi bölcsességet. A szúfik számára a személyes megtapasztalás (dzauk, "belekóstolás") elengedhetetlen a valódi tudás megszerzéséhez.
Ekkor mondtam neki: Allah Küldötte - Allah áldja meg - megparancsolta neked, hogy ne menj el. Erre ő megállt.
Kab bin Malik és két társa lemaradt a Gazwat al-Uszra nevű portyáról és a Próféta - Allah áldja meg - megtiltotta a muzulmánoknak, hogy beszéljenek velük, s így negyven napig senki sem szólt hozzájuk.
Ezen negyven nap után megparancsolta nekik, hogy tartózkodjanak az asszonyaiktól, s ők tíz napig elhúzódtak az asszonyaiktól, s így ötven napig távol tartottak szeretett muzulmán testvéreiktől, s ez nagyon nehéz és nyomasztó volt a számukra lelkük nagyon nehezen viselte ezt, míg nem Allah kiengesztelődve fordult feléjük, ami őket igen nagy örömmel töltötte el, s a muzulmánok velük együtt örvendeztek, azt követően már beszélgettek velük és üdvözölték őket.
Ilyen volt az első muzulmánok viszonyulása a Magasztos Allah parancsolataihoz, s az Ő Küldöttének - Allah áldja meg - parancsolataihoz.
Az Iszlámot teljes és tökéletes módon élték meg és annak érett gyümölcseit élvezhették.
S így egy kegyes és istenfélő, jámbor muzulmán társadalom emelkedett ki, s az Iszlám a maga teljességében jelent meg általuk, s ezen korai korok emberei magasra emelték az iszlám zászlaját, s így az Iszlám Napja az egész világot beragyogta.
Forrás: http://iszlam.net/ illetve Wikipedia
.jpg)
Vírus, melyet emberről emberre szúnyog - Aedes félék visz át csípésével.
Ma 70.000 lakosú kisváros áll az Újbirodalom hatalmas fővárosának, Homérosz Százkapus, egymillió lakosú Thébájának helyén (eredeti nevén: Uaszet). Az egyik legősibb egyiptomi város, egyes becslések szerint 7 ezer éves is lehet. Fénykorát a XVII-XIX. Dinasztiák idején élte az egyesített birodalom fővárosaként.
Asszuán város Egyiptom déli részén, a modern egyiptomi Asszuáni Kormányzóság székhelye. A mintegy 200.000 lakosú település, a Nílus keleti partján, Az ókorban Aszzuán volt az Ókori Egyiptom déli határa, ettől délre kezdődött Alsó-Núbia. A várostól délre építették meg a 20. század elején az afrikai ország legnagyobb duzzasztógátjait, majd végül az 1960-as években A Nagy Aszzuáni-gátat.
Théba nyugati városrészével a Nílus bal partján lévő részről az úgynevezett nekropoliszról írunk ezen az olalunkon.